Az egyablakos ügyintézésről

Januárban lejár a sofőrkönyvem. Becsületes székely állampolgárként, aki tiszteletbe tart minden törvényt, nekiindultam idejében, beszerezni a követelményeket. Időpontot kértem a családorvoshoz, s kézhez kaptam a papírt, ami igazolta, hogy – kórtörténetem szerint – nincsenek a vezetéssel összeegyeztethetetlen testi és mentális problémáim. Másnap felkerestem egy akkreditált orvosi központot, ahol az orvosok úgy találták, testileg-lelkileg rendben vagyok. Számítógépen felkeresem a megyei prefektúra oldalát, és megtudtam, hogy 89 lejt kell befizetnem a CEC Bank vagy az állami kincstár számlájára. Átszaladtam a CEC Bankba, ahol tájékoztattak, hogy csak az állami kincstárnál tudom befizetni az összeget.

Gyalogolni szeretek, és nincsenek nagy távolságok… Igen, ám de ott megtudtam, hogy csak a Nemzeti Elektronikus Rendszeren (SEN) lehetséges, ami egy olyan virtuális pult, amelyen keresztül magánszemélyek bankkártyával fizethetek az egyablakos ügyintéző gépen, ami a Román Kereskedelmi Bank épületében található. Hát mit tehettem, sétáltam. A Román Kereskedelmi Bank egyik alkalmazottja jóvoltából találtam meg, hogy hová kell befizetnem. Ám a kedves segítőmtől azt is megtudtam, hogy ez a lehetőség csak a BCR ügyfelek számára érhető el. Ha nem pontos pénz táplálok be az arcátlan dobozban, a gép nem ad vissza.

Megáll az eszem. Kanadában, de Kubába is elfogadták az évek óta használt kártyámat, pénzt váltottam. Itt, Sepsiszentgyörgyön ez a BCR, ami monopolhelyzetben van, ha több pénz dobnék be, nem adna vissza. Este, összegyűjtve a kilenc egylejest, visszatértem, és mérgelődve betápláltam a gépbe. Ennyit a gyors ügyintézésről…

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy