Vízkereszt

Vízkereszt, háromkirályok vagy epifánia ünnepe – húsvét után a második legrégebbi keresztény ünnep – zárja a karácsonyi időt, mely után kezdődik a farsangi. Az ünnep Jézus életének főbb pillanatait kapcsolja egybe: a napkeleti bölcsek imádását, megkeresztelkedését és első csodatételét.

Nálunkfelé főként a háromkirályok látogatására emlékeznek ilyenkor (név szerint Gáspár, Menyhért és Boldizsár), kik a betlehemi csillagot követve érkeztek Júdeába, kifejezni hódolatukat a zsidók újszülött királyának. Heródesnek, Júdea helytartójának ugyan nem ez volt a véleménye, de ez már egy másik történet, és mentségére legyen mondva, abban az időben, tébolyodottságában, saját feleségét és fiát is megölette. Örvendezem is e tény fölött, hogy nem születtem ily királyi családba, és nem kell mindenféle cselszövések közt lavíroznom! Ármánykodók persze élnek ma is, épp ezért ez új évre nem is kívánnék egyebet, mint az ember ember elleni rút viszály végét, mellékkívánságként (mert ilyen gyarlón mohó vagyok) pedig lépteim kopogásának hallgatását.

Visszatérve a háromkirályokra, szokások is kapcsolódnak az ünnephez, úgymint víz- és házszentelés, karácsonyfa leszedése, a mediterrán országokban meg sütemények sütése. Ezekbe a süteményekbe kis ajándékokat rejtenek, az lesz a nap királya, ki ezt megleli, és ha még a foga is megússza épen, buzgón örvendezhet a továbbiakban.

A galette nevű francia sütemény roppant alkalmas mindenféle dolgok rejtegetésére, ugyanis a külső burokban töltelék található (20 dkg darált mandula, 10 dkg porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 7,5 dkg lágy vaj, 2 tojás, mandulaaroma). A külső burok leveles tésztából készül, de cukrásztevékenységekben kevésbé járatos egyedek ezt üzletek hűtőpolcairól is beszerezhetik. Konyhámban nem csak január 6-án sül, hanem az év bármely napján, mert hamar elkészül, és roppant finom.

Berszán-Árus Csilla