Szekularizáció

Kereken 240 éve, 1782. január 12-én II. József (német–római császár, magyar és cseh király) kiadta a szekularizációs rendeletet, amelyben feloszlatta azokat a szerzetesrendeket, amelyek nem végeztek iskolai oktatást avagy betegápolást.

Társadalmunk azóta is szekularizálódik, tagjainak nagy többsége nem vallásos, nem követi semmilyen egyház tanait, két éve pedig konkrétan azon vitázunk, hogy kinek higgyünk, kit kövessünk. Ha belátnánk, hogy teljesen fölösleges az állandó konfrontáció, és engednénk (meg a hatalmon levők sem gátolnák), hogy mindenki meggyőződése szerint éljen, mindjárt kevesebb harag, frusztráció és bánat keserítené mindennapjainkat. A tanítókat és gyógyítókat meg jó lenne hagyni, hogy végezzék munkájukat a legjobb tudásuk szerint, ugyanis jövőnk az ő kezükben van! Mikor nagyon optimista hangulatba burkolózom, politikusmentes világ lebeg a szemeim előtt, de aztán feszt felébredek abban, amiben élünk.

Annyi öröm azért ért a napokban, hogy fakanalat (ami ugyan szilikon, a kényes edények és jómagam jóbarátja) ragadtam, és alsó nézetből már egy lábosba simán belekavarok. Nagy ünnepi evészetek után, a farsangi mulatságok kezdete előtt nem árt egy kissé diétásabban főzni, sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani. Kedvencem a brokkoli, karfiol, murok hármasának párolt változata, melyet egy kis hagymai támogatással még ízletesebbé tehetünk. Ökörszemmel (az állati eredetű megnevezés a húsfogyasztók hiányérzetét kívánja orvosolni) és vágott savanyú káposztával nem csak táplál, hanem erősít is!