Székelyek ünneplőben

Február 9-én, szerdán 19 órakor lép színpadra a Vigadó Művelődési Ház nagytermében a Perkő Néptáncegyüttes. A tánccsoport szám szerint három, a keresztény emberek életében ma is fontos szerepet játszó ünnepet visz a színpadra: a húsvétot, a pünkösdöt és a karácsonyt. Mikor az embe-r magára ölti ünneplőjét, azáltal magára ölti egy ünnep hangulatát is, megéli az abban rejlő szokásokat, hagyományokat. Dobai Katával és Stefán Benczével, az előadás rendezőivel beszélgettünk a produkcióról.

– Tavaly októberben kezdtetek együtt dolgozni a kézdiszentléleki Perkő Néptáncegyüttessel azzal a céllal, hogy karácsonyi előadást rendeztek a csapat számára. Hogyan kezdődött a közös munka?

– Ha nagyon az elejétől akarjuk kezdeni, akkor volt egy március 15-i projekt, amelyben közösen vettünk részt Marthi Jenővel, meg még pár táncossal a csapatból, s annak a végén Jenő felajánlotta, hogy dolgozhatnánk együtt a közeljövőben. Ezután augusztusban tartottunk a csapatnak egy edzőtábort, ahol egy új táncanyagot sajátíthattak el. Ez a későbbiekben szerves része lett az előadásnak. A tábor után, hosszabb idő elteltével, októberben kezdtük el a próbákat, majd összerakni az előadást.

– Az előadás címe Székelyek ünneplőben, amely egy már létező könyv címét kölcsönözi. Honnan jött az ötlet, hogy a székelyek hagyományaira, ünnepségeire, népszokásaira építsétek fel az előadást?

– Nyárádselyei táncokat tanítottunk az edzőtáborban, ezenkívül a Perkő együttesről tudtuk, hogy van a tarsolyukban még két ügyibevaló székelyföldi táncanyag, így adta magát a helyzet, hogy a székelység kincseihez nyúljunk hozzá, mármint a táncokhoz, szokásokhoz, a viselethez. A fent említett könyv, melyet akár viseletgyűjteménynek is nevezhetnénk, Gazda Klára és Haáz Sándor munkája. Ez a könyv sokszor adott segítséget a viseletek színpadi megjelenítésében. Az előadás elkészítéséhez persze nem csak ezt az egy könyvet használtuk. Hatalmas utánajárás kell egy ilyen munka elkészítéséhez, álmatlan, olvasással töltött éjszakák, archívfilmek másodpercről másodpercre való böngészése.

– Hogyan kell elképzelnünk a produkciót?

– A három táncanyagból kiindulva három székelyföldi színfoltot, három ünnepet mutat be. Ezek a húsvét, a pünkösd és a karácsony, melyek a régmúlt és a ma embereinek mindennapjait egyaránt meghatározzák. Mind az ünnepek, mind a táncanyagok szempontjából a jellegzetességekre igyekeztünk hangsúlyt fektetni. Az előadás révén szeretnénk egy kis betekintést nyújtani az ünnepek elfeledett hangulatába. Szeretnénk feleleveníteni a kis közösségek hagyományait, melyeket az ünnepi szokások során adtak tovább nemzedékről nemzedékre.

– Milyen táncokra épül az előadás?

– A tábori anyag, a nyárádselyei mellett a csapat régebb tanult csíkszentdomokosi és vajdaszentiványi táncokat is magába foglalta. Ezeket gyúrtuk, formáztuk, cizelláltuk újra, és építettük be a különböző jelenetekbe.

– Mit szeretnétek nyújtani az előadással a közönségnek?

– Az emberek az említett keresztény ünnepekkor mulattak is. Tehát úgy gondoljuk, hogy ezeket az ünnepeket nem közelíthetjük meg csak szakrális szempontból, hiszen ugyanúgy szerves részük a profán világ is. Szeretnénk a nézőknek megmutatni, hogy az ünnep része a tánc, a tánc része pedig az ünneplés. A kettő nincs egymás nélkül, a tánc révén „kapja” meg a néző az ünnep egy régebbi változatának hangulatát.

– Mi okozott nehézséget a közös munkában? És mi volt az, ami igazán pozitívumként emelhető ki?

– Leginkább az okozott nehézséget, hogy a csapatból mindenki rengeteg „fronton” helyt kell álljon a hétköznapokban, s a próbára néha nagyon fáradtan érkeznek az emberek. A tánc lélekben tölt, de fizikailag lemerít, s a feszes figyelemre is nagy szükség van. Nem utolsó sorban, egy alkotónak nehéz megértetni a táncossal, főleg a munkafolyamat elején, hogy merre szeretne haladni és mi a célja, hiszen a táncos először csak folyamatokat és térformákat lát. Mindazonáltal nagy pozitívumként emelhető ki a csapat kitartása, az utolsó utáni energiák mozgósítása, a lelkesedés, és mindenféle áldozat, amivel a táncanyagokhoz, az előadáshoz és nem utolsó sorban hozzánk álltak. Úgy érezzük, hogy ezzel a munkafolyamattal adtunk és kaptunk is. Ezúton is köszönjük a csapatnak.

– Február 9-én a Vigadó Művelődési Házban lép színpadra az általatok rendezett produkcióval a Perkő Táncegyüttes. Más közönség, más helyszín. Hogyan készültök rá?

– Bár a közönség és a helyszín más, a csapat ugyanaz. Elsősorban belőlük építkezünk. A bemutatóhoz képest nem változtatunk, csak alkalmazkodunk az új helyszínhez, körülményekhez. Az előadást szeretnénk ugyanolyan ünnepi hangulatban megmutatni, mint ahogyan bemutathattuk karácsony estéjén a szentléleki közönség számára. Bízunk benne, hogy a kézdivásárhelyi közönség is értékelni fogja a Perkő Néptáncegyüttessel közösen létrehozott munkánkat.