Mint várható volt, a vadkárokról, azok megtérítéséről, illetve inkább meg nem térítésük kérdéseiről is szó esett múlt héten a nagybaconi gazdagyűlésen.
A gazdák nehezményezték, hogy amennyiben kapnak is kártérítést, az legtöbb esetben nem egyenértékű a kárral. Egyik gazda elmondta például, hogy tehene, melyet megölt a medve, törzskönyves jószág volt, értéke legalább 2000 euró, de ezt a tényt nem vették figyelembe, ő pedig kártérítésként kapott 3500 lejt, vagyis 700 eurót.
A vadászok módszereinek sem igazán örvendtek. Elmondták, hogy bevett szokásként vadászszezonban etetik a nagyvadakat, de mihelyt az lejár, hagyják őket a nép nyakára. Tavasszal medvenyomokat nem látsz, de májusban a medvék azonnal jönnek, ahogy megszűnik az etetés – mondta egyik gazda, aki szerint a vadászok azt érték el az etetéssel, hogy lett egy csomó selejt-medve.
A kártérítésekkel kapcsolatban az illetékesek azt válaszolták, érdemes követni azok folyamatát, mert sokszor elakadnak, például a brassói erdészeti felügyelőségnél, és ember legyen a talpán, aki aztán onnan, a hátsó fiók mélyéről még előszedi vagy előszedeti az aktacsomót. Ennek ellenére biztatóan hangzott, hogy a 2021-es évben a novemberig érkezett igényekre a kártérítéseket kifizették, legalábbis ezt mondta Porzsolt Levente szaktanácsadó.
Nagy Csongor nagybaconi falugazdász pedig arra kérte azokat a gazdákat, akiknek még van kifizetetlen vadkáros dossziéja, adják át neki, hogy gondoskodhasson a papírok célba juttatásáról. A minisztérium honlapján lehet ellenőrizni a dossziékat, mert azok publikusak – mondta Porzsolt, hozzáfűzve, hogy a tekervényes kártérítési eljárás ellenére a vadkárok megtérítését mindenképp kérvényezni kell.
Bármennyire is nem tetszik a gazdáknak, de a vadkárok rendezése ha „elakad” vagy jóval kisebb összeg a kártérítés mint az okozott kár, egyetlen megoldás a bírósági peres eljárás.