Hirmondo

Kovásznai arcok a múltból (6.)

Kovásznai arcok a múltból (6.)

Csánki Mariska a Bihar megyei Komádiban született 1881. február 9-én, majd Gelencén hunyt el 1950-ben. Óvónő, költő, szakíró volt. A kovásznai óvoda történetében úttörő szerep jutott neki. A 20. sz. elején, 1904-től 1919-ig szakképesített kisdedóvóként tevékenykedett a helységben, elég hosszú ideig ahhoz, hogy megalapozza az óvodai hagyományt nálunk is. Szakmai, szakírói, költői pályája itt teljesedett ki. A helyi református egyházzal szoros kapcsolatot tartott.

Szakmájának elkötelezettje volt, erre engednek következtetni szakcikkei, tanulmányai. Jelentős szakírói tevékenységet tudhatott magáénak. Ezirányú cikkei többnyire a Kisdednevelésben, a Magyar Pedagógiában jelentek meg. Figyelemre méltó elméleti felkészültségről és pedagógiai hajlamról, a gyermeklélek alapos ismeretéről árulkodtak.

Ignácz Rózsa Ikerpályáimon c. művében Mariska néni mint óvónője szerepel: „Az előadandó ünnepi költeményt tudtam, verset hamar tanultam, alig olvasott Mariska néni el nekem egy szakaszt háromszor, már fújtam.” A költői vénával megáldott óvónő hatással lehetett a kisgyermek Rózsára.

Csánki Mariska művészi hajlamai korán jelentkeztek a rajz, a zene, a versmondás terén. Végül az írásnál állapodott meg, saját bevallása szerint 20 éves korától írt verseket, prózát, szakcikkeket. Versei egy részét megzenésítették a kor jeles zeneszerzői: Kacsoh Pongrác, Exner Leó, Grillné. Pósa Lajos költő karolta fel, aki már a gyermek Mariskára is nagy hatással volt. 

1912-ben Kovásznán látott napvilágot az első és – tudtommal – egyetlen fennmaradt verses kötete a helybeli Szabó Nyomda kiadásában Hóvirágok – 100 apró versecske 3–6 éves kisdedek részére alcímmel. A kötetet kisdednevelőknek és szülőknek ajánlja. Nemcsak kicsiknek, de nagyobb gyermekeknek (a Jó Pajtásban, Gyermek Naptárban, Brassói Lapokban), sőt felnőtteknek is írt és közölt verseket (a Székely Népben).

Egyházával szorosan együttműködött, rendezvényein részt vett, sőt besegített, olvasható neve az egyházunk Aranykönyvében mint adományozó is.

1919-ben állásából elbocsátották, mert nem tett esküt a román államnak. Férje falujába, Gelencére költöztek, ott nevelt gyermekei és unokái körében élt.

1925-ből fennmaradt egy kézzel írott önéletrajza, melyet a Szécsényi Könyvtár őriz. A székely napilapokban továbbra is közölt verseket. Az 1940-ben megjelenő Erdély a miénk! emlékkönyvben is szerepel Cseh Imréné Csánki Mária néven mint szerző. 1950-ben halt meg Gelencén, a családi sírboltban nyugszik.

Szabó Etelka ny. magyartanárnő

Hozzászólások