Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Úgy néz ki, hiába a jajveszékelés, hiába a feljelentés, a magyarázatkérés, a szolgáltatók szíve nem akar lágyulni. Annak idején, amikor közzétették a gáz- és villanyáram-szolgáltatók listáját, csak ámultam, hogy milyen sokan vannak, akik ennek a két energiaadományozónak a soraiba léptek. Én, balga arra gondoltam, a mi államunk nem fogja megengedni az árrobbanást, visszafogja a gyeplőt, amely oly laza lett, hogy az áram és a gáz, mint valami szilaj csikók, villámgyorsan száguldoznak a csillagos ég felé. Aztán egyszer olvastam egy indoklást mindehhez: az állam eladja ezeket az energiahordozókat közbeeső láncszemeknek, azaz a szolgáltatóknak, s azoknak aztán igazán nincs vajból a szívük, addig srófolják (hadd illesszem ide ezt a legtalálóbb szót) felfelé az árat, ameddig csak bírják. Maguk a vásárlók nem nagyon bírják, de mit számít az!
Aztán, magam is elmentem a gázosokhoz, megírtam az érdeklődő szöveget, vittem a legutolsó számlát, de az illető, szolgálatban lévő alkalmazott megnyugtatott: ők nem emeltek. Így hát el sem vette az én beadványomat, és én lehorgasztott fejjel álltam odébb, mint aki nem képes a számlából kiolvasni, hogy tulajdonképpen semmi változás.
Engem azért furdalt a kíváncsiság, s kezdtem összehasonlítani az összegeket, a szorzókat, a köbmétereket, a kilowattórákat, a töredékrészeket, és rá kellett döbbennem, hogy tényleg nem emeltek. Az előző hónaphoz viszonyítva. És ahogy nézem a kimutatást az előző évről, még mielőtt beharangozták volna erőteljesen a növekedést, bizony két alkalommal növelték az egységárat, de úgy, hogy azt senki észre ne vegye, főleg azok, akik esetleg időt szakítanának a számla tanulmányozására.
Az egyik emelés júliusi számlán volt feltüntetve, de nagyon fura módon: a fogyasztás nagy részét régi áron, a töredékét már új áron írták. Észre sem lehetett venni. A következő alkalmakkor viszont már a megnövekedett ellenérték szerepelt. Ugyanez történt a novemberi számlával is: nagyon kis rész új árral, nagyobb rész a régivel. Az újabb számlán viszont az új szorzót használták. Egy év alatt tehát két emelés, sunyi módra. A csata pedig folyik tovább, s ugye, az nyer, aki erősebb. Lásd a kutya példáját!