Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Bizonyára sokan vannak, akik vakarják a fejüket: húsz esztendő leforgása alatt hogyan is lehet úgy meggazdagodni, hogy Csányi Sándor után másodiknak felkerülj a legvagyonosabb magyarok listájára! Bige László nevével a magyarországi választásokat előkészítő csatákról olvasva találkoztam, s a hírközlő eszközök jóvoltából éppen elég adat jutott el hozzánk is ahhoz, hogy ki-ki örvendezzenk vagy megbotránkozzon, sejtve, hogy a mérhetetlen gazdagság mögött csalásokra, átverésekre is gondolhatunk. Aztán találkoztam Bige László, a magyarországi műtrágya-király nevével N. Kányádi Mihály Szentivánlaborfalváról írott szép monográfiájában, amelyben a szép múltú szentiváni malom dicsőségéről és megbuktatásáról is beszél.
Megtudhatjuk, hogy a dicsőséget annak a mintegy 150 helybélinek köszönhette, akik az évek során nem csupán a környék, de az ország egyik kiemelkedő malomipari vállalatában dolgoztak, de arra is kitér, hogy a nagy fordulat utáni barbár magánosítás rendkívül rövid idő alatt megsemmisítette a száz évre visszanyúló történetet. És itt kerül előtérbe a Bige-jelenség.
A másik Bige, Zoltán volt az (s mellette egyikük fia, Zalán), aki megvásárolta az egész létesítményt, utcára tette az ott dolgozókat, és gyors ütemben minden eladhatót eladtak. A hírhedt privatizáció (ez az idegen eredetű szó illik ide) meghozta a gyümölcsét, pusztító erővel köszöntött rájuk a rombolás, de ilyen méretű pusztításra még a pár évvel korábbi hatalmas árvíz sem volt képes –olvasható a monográfiában.
Abban a ronda „átkosban” nagy haszonnal működő ipari egységet csődbe vitték, utcára került a személyzet, tehát az egész települést ilyen vagy olyan formában magához láncoló iparág megsemmisült. Ugyanúgy, mint Uzonban a szeszgyár, amelyet szintén egy magyar tett tönkre, de az már idevalósi. És ha valaki bepillant Sepsiszentgyörgyön a volt kenyérgyár kapuján, elszorul a szíve. Még a dicsőséges forradalom után valamennyi ideig termelte a kenyeret, de aztán ugyanannak a Bigének a kezébe került, és nyilván, meg is semmisült.
Ám Kommandón ott áll a vadászkastély, ahol rengeteg bukaresti gazdag is építkezett, s időnként helikopter zaja veri fel a csendet. Valamelyik Bige pihenni jár Székelyföldre. Nem Nagyváradra, ahonnan származik…
Nem ártana, ha ez a cikk egy magyarországi lapban is megjelenne.