Bérletrendszer helyett ajándékutalványok Sepsiszentgyörgyön
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznál jó pár évvel ezelőtt megszüntették a bérletrendszert.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az ember alapvetően társas lény, mégis a legtöbbször magányos. Éhes a szeretetre, és sokszor éhezik. Hiába tagadnánk, az egyre inkább online térbe költözött mindennapi kommunikáció és a közösségi média csillogó világa mindannyiunk életét befolyásolja kisebb vagy nagyobb mértékben. Ha pedig a párkeresés kapcsán is online „randihelyeken” próbálgatjuk szárnyainkat és karmainkat, az online platformok biztosította kényelem hamar a visszájára fordul. Hiába érzi bárki, hogy bátrabb, azzá válik, akivé akar, hiába tűnik magabiztosabbnak, vagánynak, és „viszik, mint a cukrot,” egymás szemébe nézni már egy másik feladat.
Talán már mi magunk is elhisszük, hogy az online csinosítgatott énünk a valóság, viszont a mindennapjainkkal nem tudunk mit kezdeni. Mikor az online-épített imázs köddé válik, kiderül, hogy a szépen felépített maszk mögött nincs semmi.
Minden erőnkkel megpróbáljuk eltitkolni, hogy az egész csupán (ön)általás, mégis minden egyre üresebbé válik. Végeredményben mindenki magányos. S talán leginkább az, aki egy képernyő mögött ülve két hesteg, két filter s két emoji közt azt hiszi, hogy övé a világ. Mindennél jobban vágyunk az igazi, offline kapcsolódásra, de mégis, a magánynak eddig sosem ismert mélységeit tapasztaljuk nap mint nap. Ördögi kör, amit talán egy kis humorral tudatosíthatunk, és bár nem tudunk teljesen kiszakadni ebből a világból, lehet mégis sikerül arra koncentrálni, ami igazán fontos.
#MeTime, #JólÉrzemMagam, #PositiveVibes, #CarpeDiem… hátha sikerül ezt a való világban megélni a hashtag-univerzum helyett, vagy legalábbis rálátni arra, hogy mennyire visszás a cselekedeteink és vágyaink ellentmondása.