Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Hat évtizedes álmom teljesült. Újra rádiós lettem. Ugyanis még oviba sem jártam, amikor a virágmintás viaszosvászonnal leborított konyhaasztal alatt, egy sarokban, egy rég kiiktatott fiók dobozát kineveztem mikrofonnak és magamat bemondónak. Karattyoltam, halandzsáztam, ugyanis több nyelven is mondtam a híreket. Itt a Magyar Rádió, Bíbíszí, Gávárit Mászkvá, már amennyit édesapám sercegő-recsegő műszeréből megjegyeztem. És most, vén fejjel a brassói Korona Rádióban zenés műsort vezethetek.
Emlékezel, olvasó, Czigány György napi bejelentkezésére a Hungária kávéházból? Játék és muzsika tíz percben. Milliókhoz vitte el a nagy zene iránti tiszteletet és lelkesedést. Mennyire szerettem volna a helyébe lenni!
Tudom, most, amikor emberek halnak meg vagy kétségbeesetten menekülnek, kissé szentségtörésnek tűnhet zenéről jegyzetelni. De a mocsok el fog tűnni a történelem pöcegödrében, ahol a helye, a szép mégis megmarad.
Egy sokatmondó példa. A mai agresszorok is voltak áldozatok. 1942 augusztusában az ostrom alatt álló Leningrádban mutatták be Sosztakovics hősi szimfóniáját. Fél millió ember már meghalt. Mivel a régi zenekarból csak tizenöten voltak életben, a frontról hívtak vissza zenészeket, a dobost a szó szoros értelmében a halottak közül, mert a szerencsétlent már a hullaházba vitték, a karmester ott látta, hogy még lélegzik. Felső parancs jött, hogy megnövelt ételadagot kapjanak (néhány szem lencsével többet), civilek mondtak le darab kenyerükről, hogy a muzsikusok, akik egy fertályóránál többet nem bírtak próbálni, ne haljanak éhen. És bemutatták a zeneművet, az egész városban hangszórók közvetítették úgy, hogy az ostromlók is hallhatták: nem lehet, nem hagyjuk magunkat csak úgy eltaposni.
1956-ban pedig a budapesti rádió az ellenállás utolsó pillanatáig próbálta a világ közvéleményét felrázni, miközben zenét is közvetített. A legtöbbet felhangzó darab Beethoven Egmont nyitánya volt, amelyet a szerző egy Goethe-dráma kísérőzenéjeként gondolt el, egy ártatlanul szenvedő szabadsághős emlékére.
Múlandó a test, az érzelem, a kétség/ Örök bronzként állnak Igazság és Szépség.
Ui. Kedd esténként 19 órától, kéthetente, Korona Rádió.