Áldás rajtuk és köröttük!

Különös bajvívások cselekvő viselőiként azért is viseljük figyelemmel meg szorgalommal a nap s a hold fényében az élet történéseit, erőnk van, s ha mi leszünk, lészen erő a továbbiakban. Mi nevet adtunk idelenn e bolygón mindennek, ami életre való.

Ki a megmondója annak emitt, idelenn, mikor és mit hová kell leraknunk templomok és lövészárkok között? Nyitva a bíboros ég, figyelnek ránk idelenn és odafenn. Fájdalmas boldogságban is merészeljük kimondani, egymásért vagyunk a Nap és a Hold alatt, és nem félünk fölkiáltani március fennhatósága idején, két csók között.

Tegnapelőtt még zivatarok kínálták a tiszta havazás gyümölcseit, és észrevétlen, testben és lélekben vétlen hölgyeink. Ebben a tavaszban a nőket kell ostromolnunk, mert ők voltak mindig is velünk, ha messzire terveztünk palotát, és könnyel dédelgettük az idei hóvirágokat.

A tisztaság és annak fénye – más mi késztetne bennünket évezredeken át a nőket köszönteni egy-egy dús, büszke napon? Ha nem hoznának minden ujjbegyükön fehér és száz sziromban ragyogó reményt, kenyeret meg tejet, mivé is lett volna eme egykori és mostani hazánk szerény és annál nevezetesebb Hölgyeink nélkül?!

Oson a csók ösvények, ágyások között. Tudom, hogy bízik bennünk, ez ád erőt öregnek, idősnek, újszülöttnek s a nyár vőlegényének. A nők világnapja együtt ünnepel vélünk. Ezen a napon a tojó gerle szól, a havas is, füves is ragyogásban. A vallomás napja eljöve. Panasz nem áll közénk, hiszen egy csók fényében, ízében-mázában áll a Szerelem s a Csók szobra.

Körötte a Kárpátok tanúskodik mindenről, ami embernek s léleknek haszonnal húzza a csengőt. Újszülött harang csengettyűvel csilingel ezen az ünnepi nőnapon. Legyen égi áldás rajtuk s körülöttük!