Suvadásos hazánk

Egy hete szemelgetem a háborúk lételemét. Oda és ide van vetve. Ott tartunk ma is, ebben a vészhelyzetben és együtt Európában, hogy még ma sem hisszük: Oroszország hadat üzent Ukrajnának. És jöhetnek, mehenek a rémálmok, jöhetnek szabadon és még fázva, hiszen márciusnak ugyan meleg és ünnepes minden oldala, de ki tudja, mi vár ránk, ki tudja, holnap mire ébredünk?

Valamelyik délelőtti órában most is megkérdezheted egy-egy gyülevész kongresszuson: ugyan mit vétett Erdély és annak népe, hogy Oroszország hadat üzent egyik szomszédjának, Ukrajnának? Az állapot-meghatározást megtehetjük mi, ma is, talán még holnap is. A maradék Erdély, illetve maradék Magyarország népe annyira ki- illetve lesiklott a maga földjén, hogy az érdeklődő idegennek alig tudunk válaszolni kérdésére, végül is miféle birtokviszonyok között vagyunk a magunk hazájában – otthontalanként. Kérdeznünk lehet, a kérdés legtöbbször sürgeti a választ. Azt sem kell magyaráznunk már a tizenéves gyermeknek sem, mit jelent: kérdésben a válasz!

Oroszország hirtelen és meglepetésszerűen közölte a világgal, hadat üzent Ukrajnának. Úristen, mi lesz ebből még? Hiszen Oroszország politikailag szinte megközelíthetetlen. Mi, tél-túl magyarokként az egykori saját területeinken mukkanni se merészelünk. Innen van a tehetetlen didergésünk? A rettegett kommunista diktatúra vágy- és vádelemei benne voltak eddig is a második világháború utáni politikában. Azt kell már csak megérteni, miféle jogon (!) és milyen tervekkel építette Oroszország a soron lévő államot és annak hatalmát.

Hol és ki milyen koronát vagy bilincset ad a cseppet sem becéző megnevezésért: Magyarország? Hol és mit csinál abból a kisded ország, amit kezelésére a maga tulajdonaként dédelgethetett? Hogy meddig? A Mindenható a megmondója, itt a szomszéd templomban…

Néha illik kézen-közül súlyában is tisztáznunk, két ilyen világháború és egy álnok szocializmus után egyáltalán szavunk hallatik? Oroszország ma is „tárgyal”, hiszen alanya és tárgya ez a csepp kis pátria is. Nevezzük hazánknak! Fenyegetettségünk velünk jár. A honvédelem, akár a gyermekvédelem benne van mostani mindennapjainkban. Mi lesz, mennyi a por és hamu abban, amit mások mellett és mögött sikerült nekünk is megépítenünk?