Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A változás után azt reméltük, hogy a kommunista diktátor, Nicolae Ceaușescu bukásához vezető 1989-es lázadás folyamán megtapasztalt, példaértékű román-magyar összefogás és a nyomorba döntött Romániába érkező magyarországi segélyszállítmányok ténye új fejezetet nyit a két ország viszonyában. Sajnos, nem így történt. A magyar fél újra és újra bebizonyított jó szándéka sem volt elegendő ahhoz, hogy a történelmi megbékélés bekövetkezzen.
Nem következhetett be, mert a hírhedt és sorait tüneményes gyorsasággal rendező Securitate, vagyis a román politikai titkosrendőrség ennek az ellenkezőjében volt érdekelt. Az ország külső és belső fenyegetettsége hiányában ugyanis megkérdőjelezhetővé vált volna a létjogosultságuk – legalábbis a régi felállásban és létszámban. A mesterséges veszélykeltés legkézenfekvőbb módját pedig ismételten a magyar kártya kijátszása jelentette. Nem véletlen tehát, hogy a háttérben már januárban suttogni kezdték, majd az idő múlásával egyre hangosabban hirdették az Erdélyben élő, akkor még 2,5 milliós magyar nemzetrész állítólagos elszakadási szándékát Romániától.
Ilyen előzmények után került sor március 15-e első szabad, éppen ezért hatalmas tömegeket vonzó megünneplésére. A már említett és különböző civil szervezetek álcája mögé bújt sötét erők azonban a történteket szeparatista törekvések megnyilvánulásaként sulykolták a románok tudatába. A hónapok óta gerjesztett magyarellenesség 1990. március 16-án robbant az akkor még magyar többségű Marosvásárhelyen, ahol a mesterségesen feltüzelt románok rátámadtak a magyarokra. Ráadásul március 20-án a Görgény-völgyéből szervezetten behozott, leitatott, bunkós botokkal és fejszékkel felfegyverzett román parasztok rontottak neki a történtek következtében békésen tüntető magyar tömegnek.
Csak a lélekjelenlétnek és a környékről segítségükre siető cigányoknak volt köszönhető, hogy az ördögi módon megtervezett vérfürdő elmaradt. Az öt napon át tartó, halálos áldozatokat is követelő erőszakos cselekmények miatt azonban ártatlan magyarokat és cigányokat ítéltek súlyos börtönévekre, a felbujtók és támadók felelősségre vonása viszont elmaradt. És nemsokára, 1990. március 26-án Román Hírszerző Szolgálat (SRI) néven újraalakult a Securitate.