Ismerjük környezetünket?

A kérdés feltevése igen-igen esedékes, annál is inkább, mert évek múltával azt vesszük, vehetjük észre, hogy mi minden megváltozott, eltűnt, átvedlett. Keresünk régi utcákat, emlékeket idéző épületeket, nosztalgiázunk, próbáljuk felidézni azt a régi hangulatot, ami sajátja volt a valamikori Sepsiszentgyörgynek.

Most nagyot lép a városi tanács, annak műemlékvédelmi irodája: 39 műemlékszámba menő épületnek a falára, külső kerítésére, jól látható helyre négynyelvű emléktáblák kerülnek, azon rövid szöveggel, amely pár szóban, mondatban bemutatja az épületegyüttest. A számítógép segítségével, az úgynevezett QR-kód beiktatásával arra is lehetőség nyílik, hogy telefonon bővebb magyarázatot kapjunk az illető épületről. Már aki kapcsolatba tud lépni azzal a réztáblával.

Legalább két éve magam vetettem fel azt a kezdeményezést, hogy magyarázó táblácskákat helyezzenek a köztéri szobrok mellé is. Bárki találkozhatott szobrainkat megcsodáló járókelőkkel, de az évszámokon és a néven túl semmi eligazítást nem kaptak a nézelődők. Bizonyára nem az én ötletemre vetődött fel újból az ilyenszerű magyarázatok elhelyezésének fontossága, de a lényeg az, hogy immár azokat is foglalkoztatja, akik ki is vitelezhetik.

És ha már ilyen emlékeztető kedvünkben vagyunk, én még megemlítenék egyet, amelyet ugyancsak legalább két éve fogalmaztam meg a városközpont belső udvarainak kiképzése kapcsán. Tulajdonképpen a szegedi Dóm tér lebegett szemem előtt, ahol a teret ölelő épületfalak mellett, azokba vésett vakablakokban elhelyezték egyrészt a város történetének kiemelkedő személyiségeit ábrázoló szobrokat, féldomborműveket, de ott sorakoznak a magyarság nagyjai is.

Felvetem most is: nem lehetne azokban a kis utcácskákban, amelyek kialakulnak az átépítés során, Háromszék rangos személyiségeinek emléket állítani? Érdemes lenne ezen is gondolkodni!