Visszacsalogatni a közönséget

Az Erdélyi Művészeti Központot (EMŰK) Vécsi Nagy Zoltán márciusi nyugdíjba vonulását követően, pontosabban 2021. június 1-től vezető dr. Bordás Beáta művészettörténésszel beszélgettünk múltról, jelenről és jövőről, valamint álmokról, elképzelésekről és megvalósításokról. 

– Azon kívül, hogy sepsiszentgyörgyi születésű, mi késztette, hogy 17 év kolozsvári tartózkodás után hazatérjen?

– A Kolozsvári Művészeti Múzeumnál (KMM) eltöltött öt esztendő után izgalmas szakmai kihívásnak tekintettem az EMŰK irányításának elvállalását. Ugyanakkor a koronavírus-járvány is szerepet játszott ebben, hiszen egy ilyen „furcsa” helyzetben felértékelődik a család és a jobb életkörülmények szerepe. Ezért megragadtam az alkalmat és megpályáztam a megüresedett vezetői állást. Utólag is úgy gondolom, hogy ez szakmailag és emberileg is jó döntés volt.

– Doktori értekezését a historizmus korában épült erdélyi kastélyokról írta, majd muzeológusként dolgozott. Nehéz volt-e a váltás?

– Ezt a váltást a KMM-nál eltöltött évek alatt már némileg előkészítettem, hiszen elsősorban kiállítás-szervezési feladatokat láttam el, és így elkezdtem magam beleásni a romániai képzőművészet történetébe. A legátfogóbb projektem a Vlahuță 63 című kiállítás szervezése volt, amely az 1960-as és 70-es évek kolozsvári művészeinek jó részét mutatta be, illetve több katalógus szerzője is vagyok.

– Az EMŰK-nél eltöltött hónapok tapasztalatával a tarsolyában, hogy érzi, keletkezett-e szakadék az új tevékenységéhez fűzött elképzelések és a megvalósításuk között?

– Nagyfokú kíváncsisággal, valamint rövid és hosszú távú célokkal érkeztem ide. Ezek egyike az intézménynek emberközelibbé való tétele, például gyerekfoglalkozások megszervezésével és a látogatók körének bővítésével. Ennek nekifogtunk és dolgozunk rajta. Visszajelzéseket kapunk ugyan, de az eltelt időszak még túl rövid ahhoz, hogy átlássam, mit sikerült és mit nem a gyakorlatba ültetni. És ez nem csak rajtam, hanem a körülöttem lévő csapaton is múlik, de az eddigi tapasztalataim alapján úgy érzem, hogy jó úton haladunk, tudunk együtt építkezni. Számomra az időigényes bürokratikus teendők intézése okoz nehézséget, mert elveszi az időt a kutatástól, a művészettörténeti feladatok megvalósításától, de igyekszem ezt a kéttípusú feladatkört jobban összehangolni. Ugyanakkor a rendezvényeinken való részvétel lecsökkenése is nehezíti a dolgunk, ami a járvány miatti tiltások és korlátozások egyik következménye. Nem lesz könnyű a közönség visszacsalogatása, de erről a szándékunkról nem mondunk le, mert a látogatókkal való közvetlen találkozásokat, beszélgetéseket semmi sem pótolhatja.

Terveim között szerepel továbbá a tárlatvezetések megszervezése, amelynek megvalósításához szintén nekiláttunk. Ugyanakkor az eddigieknél hangsúlyosabban szeretnénk jelen lenni a Szent György Napokon, vagy a Múzeumok Éjszakáján, illetve a hasonló rendezvényeken. A város ünnepén ennek jegyében nyújtunk otthont a Liszt Intézet által szervezett erdélyi magyar költőnők estjének. Élő kapcsolat kialakítására törekszünk az iskolákkal is. Továbbá szerettük volna megújítani az intézmény arculatát, ami a logónk kicserélése, az új típusú meghívók és az újragondolt katalógusok révén részben meg is történt, hátra van még a honlapunk és a közösségi oldalaink átalakítása. 

– Változik-e a kiállítások eddig megszokott irányvonala?

– Részben. A többnyire idősebb mesterek munkásságát, életművét összegző tárlatok sorát, a fiatalabb művésznemzedék alkotásait megjelenítőkkel szeretnénk kiegészíteni. Fontosnak tartom a folyamatosan bővülő, immár tekintélyes és értékes gyűjteményünk más városokban való bemutatását, ezért az idén Marosvásárhelyen nyílik egy gyűjteményes tárlatunk, valamint a Kolozsvári Magyar Napokon is részt fogunk venni a nálunk májusban megrendezett Gergely István-kiállítással.

– A már megvalósítottakon kívül melyek az idei terveik?

– Májusban a Csíkkozmáson született és Kolozsváron élt Gergely István (1939–2008) szobrászművész, illetve Molnár Zoltán (1937–2001) sepsiszentgyörgyi születésű, egykor Temesváron tevékenykedő festőművész alkotásait szeretnénk bemutatni. Júliusban Mohy Sándor (1902–2001) és a Barótról elszármazott Incze Mózes (sz. 1975-) kortárs festőművész munkáit szándékozunk a nagyközönség elé tárni. A születésének 100. évfordulója alkalmából szeptemberben Györkös Mányi Albert (1922–1993) tárlatot nyitunk, amely a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékház és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet által szervezett tárlatok sorába illeszkedik. Az év végi nagy kiállításunk Kovács Ádám budapesti műgyűjtő értékes kollekciójába nyújt betekintést.

Végszóként az EMŰK rendezvényeitől eddig távolmaradókat dr. Bordás Beáta arra bíztatta, hogy az általa vezetett intézményt tiszteljék meg a jelenlétükkel, ezáltal is belopván egy pici szépet és jót a külső körülmények alakulása miatt feszültségektől terhelt életükbe.