Giuseppe Ungaretti sorairól

„Kínszenvedésem: amikor nem érzem magam összhangban” – mondja a huszadik század egyik klasszikusa, a minimalista olasz költő az I fiumi (A folyók) című versében. És nem mondja meg, mivel. Mivel nincs összhangban? Pontosan ez a szándékos homályosítás teszi annyira megkapónak a kifejezést.

Ugyanis a harmónia – már a szó is mennyire langyosan andalító – nem korlátozható létünk egyik vagy másik területére.

Mondják, hogy a világmindenségben rezgések észlelhetők, amelyek befolyásolják az élőlények életét, egyes állatok megérzik ezeket. Ha nem vagyunk összhangban ezekkel, testi és lelki betegség lehet az eredmény. Nem vagyok szakember, de készségesen rábólintok.

Láttam egy kísérletet: fémfelületre hajszálfinom homokréteget szórtak, majd különböző hangokat szólaltattak meg; a klasszikus, lágy zenére a homokszemcsék szépséges fraktálszerű képződményeket alakítottak, a durva zörejekre ákombákommá kuszálódtak. Az emberi lélek kevésbé lenne érzékeny a szavakká érett, gömbölyödött hangokra?

Természetesnek vesszük, hogy testünk összhangban kell legyen a külső tényezőkkel: megfelelő táplálkozás és öltözködés által, mert ha nem, megbetegedünk. Akkor miért rontjuk meg, sokszor szándékosan, összhangunkat emberi környezetünkkel? Mondunk olyanokat, amelyek, mint egy tó sima tükrébe dobott kő, felkavarnak, felhullámoztatnak mindent, hosszú ideig?

Divat azt tanácsolni, hogy légy önmagad. De ha te nem vagy összhangban a környezeteddel, miért folytatnál egy kudarcra ítélt létformát? Majd, ha rendben leszel, lehetsz önmagad.

Van az összhangnak egy egyedülálló, mindenek fölött levő megnyilvánulása. A Bibliában (a KJW-fordításban) hetvenhatszor található az „en Christo”kifejezés.

Krisztusban. Krisztus által. Vele kapcsolatban, vele összhangban. Akárhogy fordítjuk, érvényes. Nélküle nincs harmónia. Nélküle életmenetünk nyikorgó, zötyögő, bármikor felborulható talicskázása a saját összhangtalanságunknak. 

Ahogy Ungaretti mondja: supplizio – szó szerint a halálraítélt kínszenvedése.

Összhangban, harmóniában lenni azt jelenti: Krisztusban lenni. Abban, aki legnagyobb beszédét így kezdte: Boldogok…