Hétpróbás mesebarangolók
Meseíró Elek apónk tiszteletére, valamint a Magyar Népmese Napjának megünneplésére a...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Péter-Csiki Csanád, a Váradi József Általános Iskola ötödikes tanulója, és nyolc éve tanul karatézni.
– 2014-ben középcsoportos voltam a Benedek Elek-oviban, amikor Bartók Emese óvónő ajánlására elmentem a senseiem egy edzésére, és azóta szinte alig hagytam ki edzést – mondta a sportoló.
– Az óvodásedzésekre csak a nagycsoportosok jöhettek, de látva a kitartását és elszántságát, nem volt kifogásom ellene, hogy idősebb társaival látogassa a foglalkozásokat. Amire nagycsoportos lett, a „malacka és farkasok” mese tanulságához hasonlóan, megjelentek az apukájával a már iskoláskorúaknak tartott edzéseimen, ami óvodán kívül volt, és kérték, hogy az ovikarate mellett ide is járhasson. Természetesen azt mondtam, ha kibírja, jöhet. Kibírta, és most győzött – jellemezte tanítványát Vass Hunor edző.
Meglátása szerint Csanád vezéregyénisége a közösségnek, egy szószóló.
– Néha túlságosan is túlpörögve feladatait, de kitartó edzésmunkájával, úgy gondolom, minden edzőtársa és edzője tiszteletét kivívta munkamoráljával, eredményességével. Nagyon hisz abban, amit csinál, és korát meghazudtoló módon összpontosít a feladatokra –tette hozzá.
A versenyzőből lett edző bármennyire is reméli, hogy már nem lesz annyi izgalom, mivel nem ő kell küzdjön, ez, sajnos, nem így van. Sőt, hatványozottabban izgul, hiszen minden tanítvány meccsét saját küzdelemnek fogja fel.
– Edzőként adrenalinból és versenylázból többet kap az ember, mint egyéni sportolóként. Úgy gondolom, a sportszakma edzőként megélt időszaka jelenti a felnőttkort – ha párhuzamot kellene állítani a mindennapi élettel –, amikor már nem csak a magad, hanem a neveltjeid teljesítményéért is felelsz, és igen, izgulsz értük.
Egy igen érdekes helyzet is adódott a ciprusi versenyen, hiszen két csapattárs küzdött egymással.
– A Galiger Szilárd 5. helyezése és Péter-Csiki Csanád bronzérme, illetve a kettejük drámai párharca a bronzéremért vívott küzdelemben egyedinek mondható. Mivel egyazon ország sportolói ritkán találkoznak össze egy 64 főt számláló mezőnyben, csak ha eljutnak éremért. Itt ez történt, sőt, csapattársak is. Az érzés számomra nyugalmat, elégedettséget és büszkeséget hozott, hogy anélkül nézhettem végig kettejük izgalmas párharcát, hogy bármelyik mögé be kellene ülnöm. Az én véleményem erről az éremről, sikerről az, hogy ez egy közös siker volt. Szilárd versenyrutinjával és az alkata adta előnnyel olyan versenyzőket győzhettünk le, akik komoly kihívást jelentettek. Csanád magabiztossága és koncentrációja páratlan volt. Sajnos, a végén valakinek el kellett nyerni a dobogós helyezést, tudtam, hogy bármelyik is legyen az, biztos rádolgozott. Itt nem az győzött, aki jobb volt – mert mindkettő az volt –, hanem az, aki kevesebbet tévedett – emelte ki.
Csanád román és magyar országos bajnok, valamint több nemzetközi versenyen: Magyarországon, Horvátországban, Szlovákiában végzett dobogós helyen.
– Az utolsó versenyemen kiharcolt bronzéremre vagyok a legbüszkébb, mert ez az első WKF-es (kiemelt kategóriájú, nemzetközileg jegyzik) verseny, amin elindulhattam. Ezek a díjak számomra azt jelentik, hogy jó úton haladok, valamint erőt és önbizalmat adnak, hogy folytassam tovább, amit csinálok. Amikor felállok a tatamira, van bennem egy kevés izgalom, és minden erőmmel arra koncentrálok, hogy ne veszítsek, és ne szerezzenek pontot rajtam. A karate fegyelemre, sportszerűségre, kitartásra tanít engem – fejtette ki.
Az ötödikes diák nem csak a sportban, hanem a tanulásban is kitűnő eredményeket ért el.
– Ösztöndíjas tanuló vagyok, és a kedvenc tantárgyam a matek. Szabadidőmben szívesen bringázok, rollerezek, motorozok, focizok, és nem utolsó sorban videójátékokat játszom, de erre nem sok időm marad, mert a suli és edzések mellett járok még angolórára, gitárórára és a Mathias Corvinus Collegium diákja is vagyok. Felnőtt koromban informatikus szeretnék lenni – summázta.