A férgese előbb-utóbb elhull

Zeffer „Zefi” András billentyűs, énekes, zeneszerző, a P. Mobil és a Tunyogi Rock Band egykori tagja, a RockBand és a Mobilmánia vezetője. A fáradhatatlan zenésszel a Mobilmánia Őszi Sokadalombeli koncertje előtt beszélgettünk tagcserékről, a készülő új lemezről és a januárban esedékes Papp László Budapest sportarénabeli (BS) koncertről.

– Vágjunk rögtön a közepébe: a Mobilmánia tavaly tél óta dolgozik a jelenlegi felállásban. A zenekar kilencéves fennállása során több tagcserén esett át. Mi az oka ennek a folytonos népvándorlásnak?

– Az idekerülő fiatal kollégáknak fogalmuk sincs arról, mit jelent rockzenét játszani, mit jelent ennek a lelki, illetve fizikai oldala. Leginkább a katonasághoz hasonlítanám, mondhatom, katonai igénybevételben élünk negyven éve. Jönnek a fiatalok, és azt gondolják, hogy 1–2 év alatt elönti őket a pénz, a siker, a mámor, a népszerűség. Ez azonban nem így van, mindez 30–40 év után érkezik meg, ha az illető a színpadon megfelelően viselkedik. Ellenkező esetben 50–100 év múlva sem lesz belőle senki. Ezek a cserék azért vannak, mert az emberek agya elszáll, azt gondolják magukról, hogy ők már mindent tudnak. Az előző énekes (Molnár Péter „Stula” – szerk.) már próbál zenekarokat alapítani, ám gyakorlatilag a semmiből jött, és sehová sem tart. A Mobilmánia viszont a tizedik évét tölti január 6-án, és töretlenül húz fölfelé. Csináljuk a negyedik nagylemezünket, emellett BS-koncertre készülünk Vikidál Gyuszival közösen. Azt gondolom, csak az jöjjön, aki bírja, aki meg nem, az kiesik, elhull. Kékesi „Bajnok” László, Donászy Tibor, Vikidál Gyula és én nem hulltunk el, és ha mellőlünk bárki el akar menni, hát menjen. Jönnek a fiatalok, azok, akik bírják. Gamsz Árpi, aki az énekes posztot elvállalta, azt mondta, az életét is föláldozná a Mobilmániáért. Ezt még negyven év alatt nekem senki nem mondta. Szerintem Európa egyik legjobb énekhangja. Az új lemezen döbbenetes lesz, amit hallani fogtok, és azt hiszem, ez a banda hosszabb ideig együtt lesz. Addig lesz együtt, amíg bírják a többiek – rajtunk, öregeken ez biztos nem múlik majd.

– Jövőben 10 éves a Mobilmánia. Ön igazi túlélő, amit nemcsak az bizonyít, hogy legyőzte betegségét (2006-ban leukémiát diagnosztizáltak nála, közel egy év kórház, steril box, csontvelő-transzplantáció után meggyógyult – szerk.), hanem az is, hogy sokadszorra újraszervezte a zenekart. Nem fárasztó, hogy időről időre felépít valamit, és aztán elölről kell kezdeni?

– Ha fölépítek valamit, az mindig ott marad. Az, hogy a külcsín változik, nem érdekel. A Mobilmánia és minden, amit eddig csináltam, állandó. Én halálom napjáig egy dolgot szeretnék: a közönséget kiszolgálni. Amíg élek, ez mindig így lesz.

– A koncerteken, bár három kitűnő lemez van a tarsolyukban, rendre játszanak P. Mobil-dalokat is. Miért nem kizárólag Mobilmánia dalokat adnak elő?

– Nagyon szeretnék csak Mobilmánia-dalokat játszani, ám a P. Mobil az életünk meghatározó része volt. Én közel húsz évig, Kékesi „Bajnok” Laci 24 évig volt zenekari tag, Gyula meg `76-tól meghatározó tagja volt a Mobilnak. Azt gondolom, kötelességünk azokat a dalokat úgy eljátszani, ahogy annak idején tőlünk ezt várta és látta a közönség. Mai napig elvárják, hogy A főnix éjszakája vagy a Menj tovább! úgy szóljon, ahogy annak idején. Az anyazenekar, sajnos, már nem tudja úgy eljátszani, ezért mi a zászlónkra tűztük, hogy a múltunkat cipeljük magunkkal a hátunkon, mert az minket kötelez. Azonban az a legfontosabb, hogy van jövőképünk, a Mobilmánia sorban gyártja a lemezeket, és az október 14-én megjelenő, negyedik nagylemezről is folyamatosan játszunk 5–6 dalt a koncerteken. Egyre inkább „megy össze” a P. Mobil-dalok száma, de mindig fogunk játszani ezekből. Ugyancsak fontos, hogy minden koncerten megemlékezünk Tunyogi „Tunyó” Péterről, akivel 24 évet játszottam együtt, barátom, zenekari társam volt jóban-rosszban, rendkívül sokat jelent számomra. A hangját stúdióban „megmentettük”, és a Menj tovább! című dalt mindig ő énekli, miközben a zenekar élőben kíséri. Döbbenetes, mindig velünk van, amikor a hangját halljuk. Gyula írt egy dalt Velünk leszel mindig címmel, és ez így is van.

– Az októberben esedékes albumot már felvette a zenekar?

– 27-étől (augusztus – szerk.) megyünk stúdióba, majd szeptember 18-án adjuk le a kiadónak a gyártási mastert. Onnantól kezdve készül a borító és minden egyéb. A dalokat megírtuk, a demók elkészültek, célegyenesben vagyunk, már csak rögzíteni kell az albumot.

– Mire számíthatunk ezúttal, várható-e változás az előző lemezek által képviselt irányvonalhoz képest?

– Úgy érzem, egy nagyon jól sikerült lemez lesz, amelyen tizennégy dal szerepel. Árpi különleges énekhanggal rendelkezik, amely nem hasonlít egyetlen elődjére sem, és ezen a lemezen megmutatja, hogy nagyon „ott van”. Kilenc évig Londonban élt, ahol az Avenford zenekarban játszott, most meg a Mobilmánia magával ragadta, és hazatért. Emellett én is énekelek az albumon, csakúgy, mint Vikidál Gyuszi és Kékesi „Bajnok” László.

– Ki írta az új dalokat?

– Mindig az hozza a dalokat, aki tudja. Ezúttal hét dalom szerepel az albumon, de Gamsz Árpi is nagyon jó számokat írt, rendkívül tehetséges. Kicsit meg is újította a Mobilmánia hangzásvilágát, hangszerelését.

– Picit visszatérve a tagcserékhez, Stula Facebookon lépett ki, azt megelőzően Szentkirályi Jani gitáros meg egy pletykának dőlt be, amely szerint új gitárost keresnek a helyére. Ennyire nehéz önnel kommunikálni?

– Nem, csupán az van, hogy az emberek ennyire hülyék. Ha Szentkirályi Jani azt hallja, hogy megnyerte az ötös találatot, akkor elkezdi keresni a pénzét. Ennyire ostoba. Mindenki a maga életének elrontója vagy sorsa kovácsa, mindenki azt kezd az életével, amit akar. Nem láncolok ide senkit, sőt, már szerződést sem kötök senkivel, sokkal többet jelent számomra, ha valaki a kezembe adja a másik ötöst. Gyulával így „kötünk szerződést”, és azt be is tartjuk. Írhatunk mindenféle szerződést, azonban sokszor hallottam már, hogy „minden szerződés azért van, hogy megszegjék”. Akkor meg minek? Ezek az emberek naponta feltalálják a meleg vizet. Meg lehet nézni a régi tagokat, Szentkirályi Janit vagy azt a régi énekest, aki egy büdös paraszt volt, nem is mondom ki a nevét, mert hátborzongató (Stula – szerk.). Sehonnan nem jöttek, a Mobilmániában országos hírnevet szereztek maguknak, bemutathatták legjobb tudásukat, le tudták hengerelni az egész országot a Mobilmániában. Abban a pillanatban, ahogy feltalálták a saját meleg vizes lavórjukat, visszazuhantak a semmibe, sehonnan sehová nem tartanak. Itt van ellenben Kispál Balázs, hihetetlen a csávó, kicsit hóbortos, rettenetesen bosszant, viszont nagyon jól gitározik, ráadásul egy gyönyörű pasi, a csajok odavannak érte. De neki volt annyi esze, hogy nem okoskodik, itt maradt, már négy és fél éve a zenekar tagja. Európai szintű gitáros, ötöd­éves a Liszt Ferenc Zeneakadémián. Szeretek fegyelmet tartani a zenekarban, ha tetszik, ha nem. Ha nem felelnek meg az elvárásaimnak, a férgese előbb-utóbb elhull.

– A tizedik évfordulóra új lemezzel, illetve koncerttel készülnek. Beavatna a BS-koncert részleteibe?

– Gyulával találtuk ki, ő jövőben lesz 70 éves, én hatvan, a Mobilmánia pont tíz. Gyula ötven, én negyven éve vagyok a szakmában, együtt végigcsináltuk az elmúlt tíz évet, ami kötelez minket, emellett harminc éve ismerjük egymást. Mindig szoros barátság volt közöttünk, és azt mondtuk, ezzel a 2018. január 6-án esedékes Papp László-arénabeli koncerttel a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket is megünnepeljük. Egyszeri és megismételhetetlen koncert lesz, és úgy vélem, mindenkinek ott a helye, aki imádta a P. mobilos, dinamitos, P. boxos múltunkat, és imádja a Mobilmániát. Emellett Gyula színházi művekből is énekel részleteket, illetve ismert együttesei szerzeményeiből is ad majd elő.