Kilencszázan ropták a táncot

Szombaton tartották a Kézdiszentlélek felett húzódó Perkőn a 16. Perkő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozót, amelyen Kovászna, Hargita, Maros, Brassó, Bákó és Szeben megyéből 37 csoport mintegy kilencszáz tagja ropta déltől estig a táncot.

A rendezvény nyitóprogramjaként a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes Világhírű Redever című mesejátékkal szórakoztatta a jelenlévőket, majd Balogh Tibor polgármester köszöntötte a táncosokat, zenészeket, érdeklődőket.

– A mai furcsa és összekevert világunkban mi kell annál több, hogy mosolygó arcokat láthassunk, örömből való táncolást, elő néphagyomány-művelést – kezdte köszöntőjét, majd folytatásként elmondta, hálásak kell legyünk ezekért a rendezvényekért, hiszen a jövőbe mutatnak.

– Itt áll a jövő előttünk: a gyermekek és az ifjúság az, aki a jövőt jelenti számunkra – hangsúlyozta, majd kiemelte, ha a jó dolgok felé irányítjuk őket, akkor egy jobb és szebb jövőt biztosíthatunk közösségünk számára, és a tánctalálkozó is egy ilyen példa.

Az elöljáró ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a néptáncunk, a zenénk és a hagyományaink a mi ismertető jegyeink, a folklórkultúra a nemzetközösség egyik szimbóluma, sajátos színe. A néptánc, a népművészet, a népzene, a néphagyomány ma az egész nemzet tulajdona, mert felismeri magát benne, és mások is felismerik benne őt, műveltségi szinttől függetlenül.

A polgármestert követően a Kovászna Megyei Művelődési Központ elnöke, Imreh-Marton István szólt a jelenlévőkhöz. Elsősorban Balogh Tibor polgármester úrnak köszönte meg, hogy ismét fogadta őket a Perkőn, majd külön köszönetet mondott szülőnek, gyereknek, felnőttnek, érdeklődőnek, hogy újra 930 gyerekkel együtt ünnepelhettek.

– Nem tudom, mennyire tudatosodik a jelenlévőkben, hogy az elmúlt két év, a járványidőszak sokkal nagyobb pusztítást végzett az erdélyi néptánc mozgalomban, mint mondjuk tíz vagy húsz év kommunizmus. Két évig nem lehetett próbálni az együtteseknek, és ennek okából nagyon sok néptáncegyüttes hagyta fenn a tevékenységet, és sok gyerek is abbahagyta a táncot – mondta, majd azokhoz a gyerekekhez szólt és fejezte ki háláját, akik nem adták fel a táncot és még ma is itt vannak.

A köszöntőbeszédek után Pál Ferenc helyi plébános áldotta meg a rendezvényt és a jelenlévőket, majd átvették a fiatalok és a gyerekek a színpadot, és egészen estig meg sem állt a mulatozás.

Virág Endre, a Háromszék Táncegyüttes elnöke, a rendezvény főszervezője összefoglalóként elmondta, hogy két év után az akarás látszott a leginkább ezen az eseményen, mindenki akart táncolni, énekelni, zenélni, ott lenni.

– Ez az akarás akkor látszott meg igazán, amikor 17:37-kor elkezdett esni az eső, de a tánccsoportok, akik eljöttek, azt mondták maradnak, és megmutatják mivel készültek – emelte ki Virág Endre, majd hozzátette, hogy csupa pozitív visszajelzések érkeztek a fesztiválról, és az egész rendezvénysorozat nem kifele, hanem befele szólt, olyan erdélyiesen, nem a telefonokban, hanem egymás társaságában keresgéltek a jelenlévők, és a helyszín is annyira tökéletes volt, mindenki azt csinálta, amit szeretett volna.