Összefogás és székely zászló

December és január folyamán, Háromszéken több helységben is tűz pusztított, melynek nyomán családok váltak hajléktalanná, illetve diákok maradtak tornaterem és iskola nélkül. Ember- és közösségpróbáló egy-egy ilyen csapás, valamint a következtében kialakult áldatlan helyzet, így megnyugtató, hogy a székelység kiállta ezt. Meddő búslakodás helyett ugyanis azonnal cselekedett. Egyesek pénzt, élelmiszert, ruhaneműt és építőanyagot adományoztak a károsultaknak, mások szaktudásukkal és munkájukkal segítettek. Ezáltal pedig az összefogás ereje is újra bebizonyosodott, hiszen egy család már beköltözhetett új otthonába, és folyamatosan gyűlnek az adományok a többi károsult javára is.

Reményt keltő és bizakodásra ad okot az ilyen magatartás, hiszen amíg képesek vagyunk együtt és egymás javára cselekedni, addig egy életképes nemzetet alkotunk, melyet nem tudnak elseperni a történelem viharai. Egy népcsoportot viszont nem csak a bajban való összefogás kovácsol nemzetté, hanem a közös nyelv, történelem, szülőföld, tudat, értékrend, hagyományok, jelképek és jövőkép is. Ezek összessége különböztet meg ugyanis másoktól, és tesz azzá, akik vagyunk: székely-magyarokká. A jelképek közé viszont a himnuszunk mellett a zászló is odatartozik.

Éppen ezért a felsoroltak bármelyikét kiemelni és a másikkal szembe állítani nem csak káros, hanem bűnös cselekedet. Mert megmaradásunkhoz éppúgy szükség van egy leégett otthon és iskola közös erővel történő újjáépítésére, mint a székely zászlók lobogására. Ezzel kapcsolatban a modern nemzet fogalmát meghatározó Montserrat Guibernau politológus professzor például így fogalmaz: „az érzelmi beruházás, amellyel az egyének a földjüket, nyelvüket, szimbólumaikat és hiedelmeiket illetik, az önmeghatározás igényét teremti és erősíti meg.”

Nem véletlen tehát, hogy a minket, vagyis székelyeket elnyomó román hatalom az általunk belakott terület etnikai fellazításán dolgozik a trianoni békediktátum érvénybe lépése óta. Mint ahogy az sem, hogy nyelvünk, történelmünk emlékét, hagyományaink gyakorlását, jelképeink tiszteletét és használatának igényét tűzzel-vassal ki akarja a tudatunkból irtani, a jövőnket illető elképzeléseinkkel egyetemben.