Mese: A három régiség

Egy szép reggelen mentek a gyerekek iskolába, s a tanító néni robotja azt adta házi feladatnak, hogy másnapra hozzanak fel egy vagy több régiséget. Mindenki hazarepült és csinálta a házi feladatát. Volt egy kisfiú, aki sehogy se tudta, hogy honnan kerítsen régiséget, így hát az anyukája segítségét kérte. Az anyukája azt mondta, hogy teleportálják el magukat a nagyihoz, mivel ott sok kacat, régiség van. A nagyi egy kicsit matatott, kutatott, és elő is kapott három tárgyat: egy ceruzát, egy füzetet s egy könyvet. A kisfiú csodálkozva nézte a tárgyakat. Nem tudta, mik is azok, így hát megkérdezte:

– Nagyi, ezek mik?

– Ó, kisfiam! – sóhajtott nagyi. – Ennek az a neve, hogy füzet, ennek meg ceruza, ennek meg könyv. Ez az én legrégebbi könyvem.

A nagymamája megmutatta, hogy hogyan lehet használni ezeket a tárgyakat. A könyv tetszett neki a legjobban.

A nagymama beletette egy táskába a régiségeket, és hazateleportálták magukat. Reggel a kisfiú elrepült az iskolába, és izgatottan várta a tanító néni robotját. De amikor ő kellett volna bemutassa, elfelejtette a tárgyak nevét. Így nem tudott mást mondani csak annyit, hogy: Ezek régiségek.

Kérdezték is, mi a nevük, de a fiú nem válaszolt. Hazarepült, és elújságolta, hogy mi történt. Az anyukája azt javasolta, hogy címkézze fel a tárgyakat. A fiú megfogadta a tanácsát, és másnap el tudta mondani a tárgyak nevét. Mindenki csodálta a könyvet, a füzetet és a ceruzát. Rengeteget kezdett olvasni, és ő lett az iskola legjobb tanulója. Amikor felnőtt, és elvégezte az egyetemet, akkor újra divatba hozta a ceruzát, a füzetet, de legfőképp a könyvet. Azért, hogy ne a táblagépre kelljen írni és onnan olvasni. Már így is rengeteg gyereknek gyenge volt a szeme.

Amikor neki is lett gyereke, megmutatta, hogyan kell használni ezeket a tárgyakat.

A gyereke úgy falta a könyveket, mint a kacsa a nokedlit.

Kiss-Bartha Dorka  (Váradi József Általános Iskola)