Halas dézsa

Valószínűleg mindnyájan tudatában vagyunk ama ténynek, hogy ha a sertés hasának alja helyett halat fogyasztunk, sokkal egészségesebb tápanyagokat juttatunk a szervezetünkbe.

Hamarosan úgyis úgy járunk, hogy az értelmesebbnél értelmesebb törvények értelmében nemcsak a négylábú, hanem a kettőn futkorászókat is kitiltják az udvarainkról, ráadásul a melegítésre szoruló fürdős dézsáinknak sem jut fűtőanyag, aztán, hogy mégse jöjjünk ki teljesen mínuszban, feltölthetjük ezeket nem szemetelő és hangoskodó pisztránggal.

Örmény elődeim e konyhában amúgy is valószínűleg sok halat készítettek, jómagam meg semmiképp sem szeretnék ennek a jó szokásnak véget vetni. Ők a halat ritkán főzték vagy sütötték, inkább kevés vízben, gyenge tűzön 15–20 perc alatt párolták. Az edény aljára kavicsokat szórtak, erre, egymást keresztezve néhány gyümölcsfaágacskát tettek, majd ezekre helyezték a halakat. Avagy, az edényt kivajazták, tárkonylevéllel (vagy egyéb zölddel) kibélelték, erre rakták a halat. A sokféle receptből a hal víz nélküli elkészítési módját választottam, úgy gondolván, vízben már ücsörögtek épp eleget.

Elkészítése: a halat pergamenpapírban vagy alufóliában süthetjük. Ehhez a pergamenlapot teavajjal bekenik, ráteszik a halat, azt befedik paradicsomszeletekkel, apróra vágott zöldhagymával, tárkonnyal, sózzák, borsozzák, összehajtják a papírt, a hajlatait bekenik tésztával, és sütőben, kivajazott tepsiben 15–20 perc alatt megsütik. Ezt egy picit átalakítom a továbbiakban, ugyanis a lezárt fóliában a hal inkább főtt, mint sült. Leszórom a zöldségeket, fűszereket a tepsi aljába, és a halakat ráhelyezve sütöm, bónuszként csomagolóanyagokat is spórolva.

Berszán-Árus Csilla