Györkös Mányi Albert-életműkiállítás

A zenetanárból festőművésszé átlényegült alkotó, Györkös Mányi Albert (1922–1993) világát a maga sokrétűségében és árnyaltságában bemutató életmű-kiállítás nyílt péntek délután az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK), illetve az Árkosi Művészeti Központban Sepsiszentgyörgyön. A megyeszékhelyről, valamint Barótról és Brassóból összegyűlt szép számú közönséget dr. Bordás Beáta intézményvezető köszöntötte.

Kós Katalin, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) által működtetett Györkös Mányi Albert-emlékház vezetője, a Györkös-hagyaték gondnoka a megnyitón örömmel nyugtázta, hogy Kolozsvár, Tordaszentlászló és Marosvásárhely után az érdeklődők Sepsiszentgyörgyön is megtekinthetik a száz éve született művész személye és munkássága előtt tisztelgő tárlatot. Ugyanakkor felvillantotta a kiállítások mellett katalógus- és albumbemutatóval fűszerezett emlékév, Györkös 100 címszóval fémjelzett rendezvényeinek a fontosabb mozzanatait.

A Kalotaszeg peremén elhelyezkedő tordaszentlászlói születésű művészről szólva felidézte, hogy az édesapja korai halála és a szervezetét megtámadó csonttébécé miatt nehéz gyermek és ifjúkora volt. Ennek egyik következményeként felsőfokú tanulmányainak csak tetemes késéssel, 1948-ban foghat neki a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet zenei fakultásán. Sikeres diplomavizsgáját követően, 1954 őszén kinevezték a zeneművészeti líceum klarinéttanárává.

A festészet iránti vonzalmát felesége, Jakab Ilona festőművésznő ébresztette fel benne. Hatására 40 éves fejjel e művészeti ág tanulmányozásába fog, majd ecsetet ragad. „Hihetetlen energiával vetette bele magát érzelmeinek, vízióinak, magának az életnek az ecsettel való megjelenítésébe”, de a fa- és gipszmetszést is kipróbálta. Az első kiállítására 1963-ban került sor Kolozsváron.

Termékeny évtizedek következtek, amelyek lendületét a felesége 1993-ban bekövetkezett halála törte meg. A fájdalomtól letaglózva, betegségtől gyötörten és a magánytól félve nemsokára önkezűleg véget vetett az életének. Kolozsvár szívében található műteremlakását teljes vagyonával együtt az EMKE-re, vagyis közvetve a kolozsvári és erdélyi magyarságra hagyta. Célként és feltételként szabta, hogy az egyesület a képeit „állandó jelleggel kiállítsa, emlékházat rendezzen be, hozza létre a Györkös Mányi Albert Alapítványt, és biztosítsa a hagyaték szakszerű kezelését és bekapcsolását a szellemi körforgásba”. Végakarata teljesült.

A kiállítás kurátora, Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy vezetője Györkös Mányi Albertet méltató beszédében kiemelte: „nem előre néz, ahogy az akkori ideológia megkövetelte az emberektől, hanem visszafordul saját népe értékei felé (…) Azonosságtudata ezen a ponton szilárdult meg, és ebből nem engedett. Nem alkudott meg a korral, kortudattal.”

A szeptember 30-ig látogatható tárlat „kettős vonalvezetésre épül. Az EMŰK-ben látható képek a szülőföld és Tordaszentlászló közösségformáló erejét jelenítik meg elsősorban”. Az Árkosi Kulturális Központban a Kolozsvár épített örökségét ábrázoló, valamint a portré- és Kalevala-sorozatát alkotó festményeiben gyönyörködhetünk.