Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Mondjuk, G7-es állam vezetője, vagyis a legek közötti leggazdagabbak között. Ugyanis az utolsó, júniusi csúcstalálkozó előtt az UNICEF (az ENSZ gyerekügyi szervezete) könyörgött a hét leggazdagabb országnak, folyósítsanak 1,2 milliárd dollárt, mert 8 millió gyereket a világon csak egy hajszál választ el az éhhaláltól. Nem tudom, megkapta-e az UNICEF az esedezett összeget, de azt tudom, hogy az USA most ennek háromszorosát küldi Ukrajnába fegyverekben. Egyszerű hármasszabály szerint ennyivel 20-22 millió gyerek érné meg a holnapot.
Esetleg mondjuk, miniszterelnök. A szív szerinti vagy az ez van hazában. Hogy megjutalmazzam az arra érdemest és támogassam az érdemre képest. Látom, Milák Kristóf és David Popovici százezer eurókat kapnak, mert gyorsan úsznak, és a nagy versenyek érmes sportolói, ha visszavonulnak, olyan életjáradékot élvezhetnek, amit egy pedagógus nyálazva bámul. Személyesen nem tartom normálisnak, de fogadjam el, ez a szabály. Ám akkor az államkasszából megjutalmaznék egy tudományos kutatót, egy orvost, egy tanárt, egy írót is. És ha egy kajakozó 35 éves korában hátradőlhet a karosszékben, mert jön a pénz a bankkártyára, miért ne ajánlanék egyéves, kétéves, tízéves állami ösztöndíjat egy történésznek, egy költőnek, egy szobrásznak: te csak alkoss!
De szeretnék gazdag lenni, városgazda vagy cégtulajdonos! Ugyanis soha nem fogom elfelejteni a jeleneteket a szentgyörgyi és brassói sürgősségen, szerény magammal vagy családtagjaimmal a kényszer-főszerepben. A többórás várást a folyosón; a biztonsági őrrel való veszekedéseket; a fájdalomtól őrjöngő beteget, aki időnként egy asztalt öklözött iszonyatosan és káromkodott, merthogy három órája várt, egy asszisztensnő ilyenkor kijött lecsillapítani, mit tehetünk, két szolgálatos orvos rendel, egyiknek sem volt egy másodperc pihenője, mióta átvette a váltást.
És mert látom, Brassóban hetek óta a futball a téma, kit és honnan szerződtetnek, mert nincs a városban első ligás csapat. Én bizony, ha menő cégem lenne, egy-két egzotikus csodabogár labdakergető több ezer eurós fizetéséből azt mondanám, vegyenek fel a kórházba még egy orvost a sürgősségi osztályra. Talán kevesebb ordítozás lenne a lelátón, de a betegelosztón is.