Magyarságért kigúnyolva

A napokban Uzon községben ingyenes tüdőröntgent végeztek, amelyen részt vettem én is a szüleimmel. Olyan incidens ért ott minket, amely véleményem szerint kissé rasszista, de mindenképp megbotránkoztató. Elöljáróban azt üzenném azoknak a román nemzetiségű orvosoknak, akik magyar vidékre érkeznek, hogy fogadják el, itt magyarok élnek. Ami velem és a szüleimmel történt, egy példa arra szerintem, hogy mai napig nem képesek felfogni, hogy magyarok is élnek az országban. Pedig ideje lenne.

Az történt ugyanis, hogy amikor megérkeztünk, édesapám illedelmesen köszönt nekik, magyar nyelven, mivel arra számított, hogy magyar községben magyarok fogadják. Azt mondta, „kezét csókolom”. Erre a hölgy románul válaszolta, hogy „nem kezét csókolom, egyébként is ez mit jelent?” Lefordítottuk neki románra, hogy megértse, mire azt mondta románul: „nem kezét csókolom, hanem jó reggelt”.

Majd ezt még többször elismételte nevetgélve, hogy hogyan helyes köszönni. Aztán tovább taglalta a szintén román nemzetiségű kollégájának az esetet, azon nevetgéltek, hogy édesapám miként köszönt.

A családunk nem rasszista, elfogadjuk a románokat, szinte tökéletesen beszéljük a nyelvet. Ez a jelenet azonban mélységesen megbántott. Egyrészt azért, mert magyarságunkért gúnyolt ki, másrészt azért, mert fiatalabb létére, miként lehetett ennyire szemtelen édesapámmal szemben?!

Nap mint nap betérnek hozzám románok az üzletbe, ahol dolgozom. Szerintem észre sem veszik rajtam, hogy magyar vagyok, soha eszembe sem jutott kijavítani senkit, pedig olyan helyen élünk, ahol többségben laknak a magyarok. Nekem ezt ugyanis nem lenne szabad. Nekik viszont lehet. Elvárják, hogy románul köszönjünk, és nem is ezzel van a legnagyobb gond. Hanem azzal, hogy szégyenérzet nélkül gúnyolnak, nevetnek ki azért, mert magyarok vagyunk, mert magyar vidéken betérve valahová magyarul köszönünk.

(e-mail)