Kézműves hétvége Erdővidéken

Immár lassan 16 éve, hogy Erdővidék Múzeuma nyitott kapuval várja közönségét Barót központja közelében, hol egy-egy időszakos kiállítás, hol pedig a múzeum állandó kiállításainak megtekintésére, olykor pedig, mint történt az elmúlt hétvégén is, különböző tevékenységekkel hívogatnak kicsiket-nagyokat egyaránt.

Aki pedig betér, nem bánhatja meg: hasznosan, kellemes környezetben lehet itt az időt tölteni. Lakatos Csilla muzeológus állítja, ismét felívelőben az érdeklődés néphagyományaink iránt, és bizony jó látni, hogy egészen fiatalok is fogékonyak a már-már letűnt korszakokat idéző népi mesterségek vagy kézműves tevékenységek gyakorlására. Ennek szellemében pénteken és szombaton régi, kézműves mesterségeket próbálhattak ki a múzeumba betérők, a gyakorlatot pedig szórakozással – népdalok tanulásával és tánccal egészítették ki.

Hál’ istennek Erdővidéken sokan vannak olyanok, akik megszerzett tudásukat, tapasztalatukat szívesen átadnák a fiataloknak: így a két nap Nagy Zsuzsanna hagyományőrző kézműves-oktató a fonalgrafika, Sütő István bútorfestő-asztalos és fafaragó a bútorfestés, Baló Judit Lili tanítónő és kézműves a hímzés és varrás, Cristian Blanka pedagógus, kézműves oktató a dekorációs gyöngyfűzés, Nagy Adél tanítónő, hagyományőrző kézműves pedig a nemezelés rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket.

Ezen túlmenően a pénteken népi gyermekjátékok megismerésével kezdődő program Demeter László múzeumigazgató tárlatvezetésével folytatódott, abban pedig biztosak lehetünk, hogy nála szakavatottabban senki sem tudott volna a múzeumról, annak kiállításairól beszélni a jelenlevőknek, köztük a Gaál Mózes-iskolától érkező számos diáknak, akik éppenséggel az iskolájuk névadójának szentelt kiállítást is megtekinthették, bővítve és kiegészítve ezáltal a Gaál Mózes főgimnáziumi tanárról, tankerületi főigazgatóról és ifjúsági íróról szóló ismereteiket.

A baróti órásmesterről, gyűjtőről elnevezett Kászoni Gáspár-teremben megtekinthettük a múzeum híres, a történelmünk legendás csatáit felelevenítő ólomkatona-kiállítás legújabb terepasztalát is, amelyen a miniatűr katonák ezúttal az 1479-ben lezajlott kenyérmezei csatát idézték fel. A terepasztal annyira hű, hogy egy kis fantáziával szinte a csata részesévé válhat a szemlélődő – annyi biztos, a történelem egy-egy szelete így másképp marad meg emlékezetünkben.

A múzeummal való ismerkedést segítette Lakatos Csilla múzeumpedagógiai gyakorlata is. A gyerekek régi parasztházak berendezéseivel ismerkedhettek, megtudhatták többek között, hogy mi is volt az a stelázsi, vagy hogyan nézett ki régen egy vetett ágy, hová kerültek a házban a festett bútorok stb. A tartalmas rendezvényt a Bujka énekegyüttes előadása zárta, de mint azt Lakatos Csilla muzeológus ígérte, lesz még folytatás. <<