Szentkatolna és Buellas kapcsolata

32 év barátság személyek közt sem mindennapi, de két közösség esetében, amelyek egymástól majd 3000 kilométer távolságban élnek, egyedülinek mondható. Ilyen majdnem családivá kovácsolódott kapcsolat fűzi egymáshoz a Kovászna megyei Szentkatolnát a franciaországi Ain tartománybeli Buellas-szal.

A hosszú idő során nyilván változott, idősebb lett az induló tagság, ugyanakkor számos fiatal taggal gyarapodott, és töretlen lelkesedéssel él tovább. Akár egy családban, közös halottaink is vannak, együtt gyászoltuk Kicsid Béla katolnai polgármestert, valamint Buellas ránk mindig mosolygó polgármesterét, Daniel Cretint és sok más barátot.

Levélben, a modern eszközök útján, egyéni látogatások által is sűrűbbé szövődik a kapcsolat. Mindennek, ami emberi, szíve van. Az első dobbanás Nanou Grimand nevéhez fűződik, Annie Moiraud és egész családja szervezték a találkozókat, több mint húsz gyerek fogadását Buellasban, és a gyerekek közül többen ma már franciatanárként dolgoznak, Nagy Babos Janka éppen Luxemburgban, az EU szervezetében. Pierre Debourg vette át a csapat irányítását francia részről, és szervezte a kétévente esedékes találkozásokat, felváltva a franciaországi és erdélyi színhelyeken, szervezésében növekedett a résztvevők létszáma. Műszaki emberként rendkívüli alapossággal, pontossággal állította össze a találkozók programját, az 5—6 napos időkeretbe tudott beleszorítani sok érdekes, fontos ismeretet, a fenntartható fejlődés, a történelem, az önkéntesség, a természetvédelem területéről: látogattunk víztisztító állomásokat, hulladékégetőket, megfigyelhettük napelemes rendszerek működését akkor, amikor itthon mindez még csak gyerekcipőben járt.

Sok minden változott az utóbbi 30 évben, de mai napig Józsa Irénke a kapcsolat lelke. Nem véletlenül kapta idén Kézdivásárhely polgármesterétől a Pro Urbe díjat. Időt, fáradságot nem kímélve szervezi a mi utazásainkat is, illetve az esedékes vendégfogadást. Nyelvtudásával, a francia kultúra iránti rajongásával megfertőzte nem csupán családját, barátait, de tágabb környezetét is. Egyszemélyes intézményként tanít, fordít, tolmácsol, szervez, szeretettel és végtelen türelemmel. Így tudott a csapat a nyelvi korlátokon átlépni, ma már a találkozók elmaradhatatlan tartozéka az általa szervezett francia nyelvű műsorunk.

Igaz, viszonzásként Buellas polgármestere, Michel Chanel magyar nyelven üdvözölt bennünket. A találkozások közös nyelve a mosoly, a kacagás és az ének. A finom francia borok mellett együtt énekeljük: „Nem, nem, nem,/nem, nem, nem,/nem megyünk mi innen el”, míg a szilvapálinka fogyasztásakor a Chevaliers de la table ronde hangzik.

Együtt jártunk a Mont Blanc északi csúcsán, a Riviérán, csónakáztunk a Duna-delta csatornáin, látogattuk Kolozsvárt, a moldovai kolostorokat, vagyis az eddig csupán térképről ismert csodákat, számunkra mégis az az emberi melegség adta a legtöbbet, amit együtt átéltünk.

2022. augusztus 2. és 8. között a barátságot ápolni, egymás értékeit megismerni utazott egy csoport Franciaországba, többek között Michel Chanel buellasi polgármester meghívására Tusa Levente, Szentkatolna polgármestere is velünk tartott. A program most is igen gazdag és változatos volt, a célpont Elzász tartomány. (Minket, erdélyi magyarokat különösen érdekelt e tartomány múltja, jelene.) Megnéztük az Arc et Senans királyi sópárló épületeit, Eguisheim-ot, az egyik legszebb elzászi falut, Colmar várost az Unterlinden múzeumával, Strasbourgot a katedrálisával, a Petite France hagyományos negyedével, a középkori Koenigsbourg középkori várat, a Lion de Belfort emlékművet.

Buellas testvértelepülésen az önkormányzat székhelyét, középkori templomát és több más épületet megismertünk, köztük Vandeins metanizációs (gázfejlesztő) üzemét, a Veyle folyó új mederbe való terelését, környezetvédelmi szempontból. Utazásaink során a 38 fokos melegben sok italt fogyasztottunk, de természetesen az egyszerhasználatos poharak mellőzésével. Brou templom látványa minden látogatás során lenyűgöz; meglátogattuk a Bonnet-i régi selyemszövödét, a Cerdon barlangokat.

20 fogadó családnak és még sok más barátunknak ebben az időben egyetlen gondja volt, hogy minden tökéletes legyen, hogy jól érezzük magunkat, s az eredmény minden várakozást felülmúlt. Reméljük, hogy 2024-ben Szentkatolnán mi is viszonozhatjuk a vendéglátást. Au revoir! Viszontlátásra!