Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Évekkel ezelőtt még javában vetették a cukorrépát környékünkön, mára szinte teljesen eltűnt e kultúra szántóföldjeinkről. Nincs akinek eladni, a botfalusi évszázados gyár már jó ideje áll, s nem egyedi a maga nemében. Nemrég jelentették be, mégsem menti meg az állam a marosludasi vállalatot, az ország utolsó előtti cukorgyárát, ezentúl a románvásári marad csak talpon; ezzel a valamikori iparágnak lőttek.
Nem lehet elégszer szóvá tenni, hogy élelmiszeriparunk mekkora veszteségeket szenvedett el az esztelen privatizáció pokoli bugyraiba kerülve, s hogy hány egykori munkása került utcára, s kényszerült kivándorolni, ha volt még benne annyi erő és vállalkozókedv, vagy hazahúzódni kis földjére, hogy ott tengesse maradék éveit. Pedig az Unió a mai napig támogatja a cukorrépa-termesztőket, 800 euró jár nekik hektáronként – de ez már a kontinens boldogabb vidékeinek jut évek óta.
A botfalusi gyár 2010-ben állt le, 2018-ban ment csődbe, ma már csak csomagolják itt a mások által megtermelt édesítőszert. Ipari munkahelyek ezrei, gazdák ezrei látják kárát az elsorvasztott iparág összeomlásának. Egy olyan üzletágról van szó, mely rentábilissá tehetné a hazai mezőgazdaságot, mely itthon tarthatná a lakosság jó részét, mely exportra is termelhetne és javíthatná külkereskedelmi mérlegünket.
1990-ben 36 cukorgyárral rendelkezett az ország, mára egyetlen egy maradt. Importcukrot fogyaszt a lakosság. Ne feledkezzünk meg a kézdivásárhelyi szőlőcukor- és keményítőgyár szomorú sorsáról sem, mely igazi büszkesége lehetett volna a megye iparának, s melyet a piacra a kezét rátevő külföldi cég úgy számolt fel, hogy még nyoma sem maradt az egykori telken.
Mircea Gherghe, a botfalusi üzem volt igazgatója szerint cége a szerencsétlen magánosításnak (az akkori tulajdonost törvényszegésért be is zárták), valamint a technológiai versenyben való lemaradásnak esett áldozatul. A csődeljárás lezárult, a kérdés az: az új gazda szándéka, hogy újraindítsa a termelést, mennyire megalapozott. Egy 120 éves vállalatot támasztana fel halottaiból, ha ígérete komolyan veendő lenne.