Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Fiam telefonált a minap (nov. 9-én): ma harminchárom éve omlott le a berlini fal, te mit csináltál aznap? Az nem leomlott, hanem lebontották, és darabonként hordták haza, gondolom, emlékként őrzik ma is – felelem. Sok mindenre emlékszem, de jegyzeteimből más is kiderül.
Románia az óhitű kommunizmus utolsó fellegváraként pártkongresszusra készült, nekünk a Megyei Tükör szerkesztőségéből is küldöttet kellett megszavaznunk november 6-án a megyei pártbizottság konferenciájára. Vasas főszerkesztőt kellett megválasztani, előtte a kötelező ajánlásokat várta az ülésvezető. És –semmi. Hosszú, kínos csend. Egy magyar munkatárs sem volt hajlandó megszólalni, végül két román újságíró mondta el az obligát méltatást. A főszerkesztő általános utálatnak „örvendett”, kitelt volt már a becsülete nálunk. Kifele jövet alig tudtuk mosolyunkat elfojtani, „iszonyatos leégés volt”, jegyeztem fel, „a jobbágymentalitásnak vége”.
November 8-án író-olvasó találkozó volt Domokos Géza és a Kriterion Kiadó szerzőivel, valaki feltett egy talán szándékoltan naiv kérdést: melyik az a romániai magyar regény, amelyik megmutatja, hogyan kell élni? –, mire Domokos a Tamási Ábelét nevezve meg kivágta magát, a többiek igyekeztek átfogalmazni a kérdést, hogy valamit mondhassanak.
November 9-i feljegyzésem: „megnyitották a kelet-német határt. A FAL NINCS!” Jártam a tövében, emlékeztem rá, tudtam, jelképes erejű a történés. „A németek későn kezdték, de két hét alatt érték el azt, amit a magyarok két év alatt” – írtam némileg igazságtalanul.
Nem folytatom. Ceaușescut a kongresszuson újraválasztották főtitkárnak, ment minden, mint a karikacsapás, mintha nem ezen a bolygón éltünk volna. Mintha nem hangzott volna el Gorbacsov jóslata: az elvtárs rossz véget érhet.
Egy hónapra rá végezték ki. A hiba az ő készülékében volt.