Készül-e már Románia rendszerváltás utáni szégyentáblája?

Ez év október 27-én egy közleményben tájékoztattam a közvéleményt arról, hogy szeptember 19-én a román rendőrség autója követett bennünket, amikor Székelyföld egyik útvonalán – a makfalvi székely szekérúton – végighaladtunk, és polgármestereket kerestünk meg, emberekkel tanácskoztunk Székelyföld jövőjéről. Lucian Nicolae Bode belügyminisztert tájékoztattam erről a jogsértésről, és magyarázatot kértem ennek okairól. November 2-án érkezett meg a Román Belügyminisztérium főfelügyelőségének válaszlevele, amely elismeri, hogy az adott útvonalon megfigyeltek és követtek bennünket, azzal indokolva ezt, hogy a „negatív események” megelőzése, a közrend és a közbiztonság fenntartása volt a Hargita megyei rendőrök feladata.

A válaszlevél nem tér ki a beadványunknak arra a kérdésére, amely a közrend fenntartására vonatkozó stratégiával kapcsolatos, és amely az autonómiatörekvést „bűnügyi jelenségként” – románul: fenomen infractional – minősíti. A kérdésünk az volt, hogy ez a stratégia érvényes-e még?

A Belügyminisztérium válasza után el kell gondolkoznunk azon, hogy a rendszerváltás előtt a román állampolgárok hatósági megfigyelése sem ütközött az akkori törvényes előírásokba, mégis, akik aktívan részt vettek ebben, azon személyek neve egy táblázatban olvasható a Szekuritáté Tevékenységét Ellenőrző Országos Tanács honlapján. Ezt a táblázatot a közvélemény szégyentáblának tartja. Mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a mai politikai megfigyelések közreműködőinek, elrendelőinek, végrehajtóinak neve a nyilvánosság előtt egy hasonló szégyentáblán megjelenjen?

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke