Az azonnali és a távlati

Újabb lépés történt egy majdani erdélyi magyar parlament megalakítása felé – így értelmezhető az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) pártként való bejegyzése. A hároméves jogi kálvária után sikerült szabályos politikai szereplővé előlépnie annak a mozgalomnak, mely a két ellenzéki közösség, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Néppárt egyesítését tűzte ki célul. Kétszer gáncsolták el a próbálkozást, harmadszorra átment a bíróságon is, s ezzel – értékeli Toró T. Tibor alelnök – vállalhatja sajátos szerepét: „nem lebecsülendő szerep a lelkiismeret hangja lenni akkor is, amikor egyéb pragmatikusnak látszó szempontok határozzák meg a döntéseket és a közbeszédet.”

Nem lehet vitás, az új párt a tisztánlátás dolgában nyújthatja egyelőre a legtöbbet, idővel pedig komoly befolyásra is szert tehet, ezért is szorgalmazza a közvélemény egy állandó fórum létrehozását, melyben nyílt vita és egyeztetés folyhat a két fél között. Toró T. Tibor nem titkolja, következetesen transzilvanista értékrendet kívánnak képviselni, az erdélyi magyarság számára ez kínálja még mindig a legtöbbet, bár erre az erdélyi románság egyelőre nem mutatkozik fogékonynak magányos vagy kiscsoportos hangok ellenére sem. A látóhatár tisztulása mégsem várathat sokáig magára, a regionális célok teljesülésétől végső soron életminőségünk függ, s ezt belátni nem is olyan nehéz.

Az új párt egyik ideológusaként Toró T. azt is felvázolja, a verseny és együttműködés eddig kialakult rendje az RMDSZ és az EMSZ között maholnap bejáratott rendszerként működtethető. Ebből is csak arra a következtetésre juthatunk, hogy intézményesíteni kell a két fél párbeszédét. Nyilvánosságunk a viszony végső megromlása nélkül is elbírná már a világos beszédet és nézetütköztetést is. Az nem mindig kifizetődő, hogy az ún. pragmatisták és „reálpolitkusok” úgy vezetnek, mintha lemondtak volna a távlati, társadalomépítő célokról, bár kétségtelen, hogy az eddig felgyülemlett tapasztalatokra, kitaposott ösvényekre is nagy szükség lesz a továbbiakban. <<