Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Örvendtem, amikor olvastam, hogy a kovásznai polgármester kiállt a porondra anyanyelv-használati ügyben. A lap cikkírója olyasmit rótt fel neki, írja, amihez különösebb köze nincs, de lévén városáról szó, történetesen az utcanév-használatról, szükségesnek tartotta megszólalni. Úgy tudom, kitűnő jogász, jogában áll beleavatkozni olyan kérdés megvitatásába, amely őt is, mint városvezetőt közvetlenül érinti. Én most nem is erre akarok kitérni, az akkori dolog már lecsengett ügy, ám inkább megállnék a felelősség jogkörénél, sőt, a kötelesség hangsúlyozásánál.
Mostanában sokat, és sajnos egyre többet kell foglalkoznunk az anyanyelvünket ért támadásokkal, azokkal a sértésekkel, amelyek érnek bennünket nyelvhasználatunk miatt. Éppen most adta tudtunkra az egyik világhálós hírközlő, hogy Beregszászon, Kárpátalja magyar közösségének központjában szólt rá valakire valaki, ne beszéljen magyarul, hanem ukránul, mert Ukrajnában élnek. Ismerős, nem? Mintha telefonon értekeztek volna! No, de visszatérve a címhez: nem én fogalmaztam meg. Sokszor elhangzik, hogy az utca nyelve meghatározó. Értsük az utcát jóval tágabban.
Annak idején, amikor Kolozsváron egyetemre jártunk, a piacon más szót nem is lehetett hallani, mint magyart. A jó hóstátiak gyönyörű portékáikat magyarul kínálták, de aztán egykettőre vége szakadt, mert a piaccal együtt eltörölték ott a magyar nyelvet is. Beléptünk bármelyik szolgáltatási, kereskedelmi üzletbe, magyarul jöttek elénk. A borbélyok, cipészek, kiszolgálók is kicserélődtek, s maradt az uralkodó nyelv. Ilyennek mondom, mert a baróti figyelmeztetés erre utal: felül a román, s csak alatta a magyar, holott az a város szinte színmagyar!
Nos, itt léphetnének közbe a polgármesterek is, ahogy egyesek lépnek is, de az a baj, hogy szólóban. Én megpendíteném: hozzák össze a magyar polgármesterek jelkép- és nyelvvédő szövetségét, amely imígyen talán támadást indíthatna a nyelvünket megalázókkal szemben. Anyanyelvünk védelmében.