Éltetik és továbbörökítik nótáinkat

A Gelencei Dalárda megalakulásának gyökerei visszanyúlnak egészen az 1990-es évekig, amikor az 1989-es decemberi rendszerváltást követően az erdélyi magyarságnak lehetősége adódott szabadon ünnepelni március 15-ét, az összmagyarság nemzeti ünnepét. Az indulást és a dalárda jelenlegi tevékenységét a három vezetőségi tag – Néda László, Györffy Árpád és Timár István – közül utóbbi kettővel elevenítettük fel.

Timár István elnök felidézte: a most 73 esztendős Lukács József, „Józsi bácsi” volt a kezdeményezés lelke, és mai napig tevékeny tag, ahogyan Gál Imre zenész is, aki a kezdetektől zenéjével kísérte és most is kíséri a katonadalokat és nótákat, amiket a dalárda énekel. Az idős egykori katonák hozták magukkal a szövegeket, dallamokat, úgy, ahogyan ők emlékeztek a katonanótákra, azokat jegyezték le és tanulták meg a tagok. A lelkes csoport – induláskor 17 fővel – évente részt vett a március 15-ére szervezett gelencei és kézdivásárhelyi rendezvényeken, 1997-hez köthető a hivatalos megalakulás, a dalárda akkor hazafias, nemzeti, 1848–49-es forradalmi énekekkel próbálta mélyíteni a résztvevők szívében az ünnep jelentőségét.

2015-ben aztán a csoport tagjai úgy döntöttek, jó lenne ezeket az énekeket, nótákat még jobban elsajátítani, újakat is megtanulni, abból a célból, hogy megőrizzék azokat, és továbbadhassák a következő nemzedékeknek. Így elkezdtek hetente egy nap közös próbára járni, ahol a citerán, hegedűn, harmonikán és fúvós hangszeren játszani tudó tagok zenei kíséretet is biztosítottak a nótákhoz. Ettől az évtől kezdődően a dalárda tagjai rendszeresen részt vesznek a Gelencén megszervezett kulturális jellegű és hagyományőrző rendezvényeken, és természetesen szívesen és szeretettel vállalnak fellépéseket más települések hasonló jellegű rendezvényein is.

Három évre rá, 2018-ban fontos mérföldkő következett, hivatalosan bejegyzett kulturális egyesületté alakultak, Gelencei Dalárda néven, folytonosan képviseltetik magukat a Székelyföldi Huszár- és Katonadal Találkozón is. A tagok száma folyamatosan gyarapodott, jelenleg mintegy 30 főt tesz ki.
Nem mellékes szál, hogy a tagokból alakult egy citeracsapat is, hiszen az idősebbek közül jó páran tudnak játszani ezen a hangszeren: a citerának ugyanis nagy hagyománya van Gelencén, a Sári-bálok elengedhetetlen hangszere volt. Sok család megőrizte az eredeti, régi, kézzel készült citerákat, Timár István például azt a hangszert szólaltatja meg, amit a felesége nagyapja használt, és vélhetően az ő édesapja készítette, úgyhogy 150–180 éves, mai napig működő eszközről van szó.

A hatvani Csordás Mátyás, a dalárda pártfogójának közbenjárására két elektronikus és egy hagyományos citerával is gazdagodott a csoport. „Matyi bácsi” tizenegy éve számít a dalárda családtagjának, egy március 15-ei rendezvényen hallotta először őket fellépni, és felismerte az értéket, amit képviselnek. A citerásokon kívül harmonikás, hegedűs is gazdagítja a dalárda sorait.

Beszélgetésünk során többször is elhangzott, és megerősítették: a csoport célja a székely-magyar hagyományok, kulturális és erkölcsi értékek felkutatása, megtanulása, megőrzése és továbbadása a következő nemzedékeknek. Ennek megfelelően a közösség nyitott, és szeretettel várják új tagok csatlakozását, minden korosztályból, de különösen a fiatalabbak közül, hogy legyen majd, aki továbbviszi az örökséget. Biztató jel, hogy nemrég az egyik tag iskolás gyerekei is csatlakoztak, így van kilátás az utánpótlás kinevelésére.

Erre irányuló próbálkozásként jövő évtől egy-egy próbát nótaesttel váltanának ki, amely nyilvános, teljes mértékben nyitott lesz, Györffy Árpád elárulta, elsősorban a Burusnyán Néptáncegyüttes tagjaira számítanak, akikkel amúgy is jó és eredményes az együttműködés, van összefonódás, ahogyan az egyházi kórussal, a nyugdíjasklub tagjaival is.

Folyamatosan igyekeznek gyarapítani is a dalárda eszköztárát, erre megragadják a kínálkozó pályázati lehetőségeket, így sikerült „fellépőruhát” készíttetni, többek között a gelencei jellegzetes kék zsinórozású szürke posztó viseletet is, illetve egy rend polgári ruhát.

Nemrég a Bethlen Gábor Alap tartotta támogatásra érdemesnek a dalárda tevékenységét, és kedvezően bírált el egy pályázatot, amely 600.000 forint értékben tette lehetővé hangtechnikai felszerelés beszerzését. A pénzből hangszóróval, mikrofonnal, mikrofontartóval, erősítő- és keverőpulttal gyarapodtak.

Gelence helyi önkormányzata mindig is felkarolta a településen működő civil kulturális és művelődési törekvéseket, részükről 5000 lejes támogatás érkezett, amelyből sikerült egy hagyományos, lovas szekeret vásárolni, amelyen a dalárda tagjai felvonulhatnak a különböző rendezvényeken. Ezt az alkalmatosságot a helyi Burusnyán Néptáncegyütessel közösen szervezett szüreti felvonuláson már „le is tesztelték”, a támogatás további része a rendezvény szervezési költségeit fedezte.

Jelenleg külön katonadal-, népdal- és bordalrepertoárral rendelkeznek, egyházi énekekkel együtt, utóbbiakat a húsvéti határkerüléskor, illetve az adventi gyertyagyújtáskor, valamint a faluban szervezett Székely karácsonyon adják elő. Megjegyezzük: érdemes lenne ezt az autentikus gyűjtést akár nyomtatásban is megjelentetni, hogy bármikor kézbe vehető legyen, megmaradjon az utókor számára. Addig is, köszönet illet mindenkit, aki az évek során bármikor, bármilyen formában részese volt a dalárdának, segítette annak tevékenységét, és várják a nótás kedvű vagy népi hangszeren játszani tudó új tagokat a közösségükbe.

Fotók: Kertész Attila, a Burusnyán Néptáncegyüttes, valamint a Gelencei Férfidalárda Facebook-oldala