A sajtó végnapjairól

Kedden a baróti Tortoma Önképzőkör keretében kerekasztal-megbeszélést tartottak a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének (SZMÚE) tagjai: Galbács Pál, Schaffhauser Ildikó és Szekeres Attila.

Azonkívül, hogy a megbeszélésen szóba került a székelyföldi magyar újságírás jelenlegi, áldottnak semmiképp sem mondható állapota, a meghívottak három könyvet is bemutattak, melyek az egyesület gondozásában jelentek meg.

A meghívottak elmondták: a végét járó nyomtatott sajtót esetleg az olvasók, ha meg tudnák menteni, ha lenne az olvasóknak is egy érdekvédelmi szervezetük, amely fellépne a felszámolás ellen. De, ahogy neves labdarúgónk, Puskás Ferenc is mondta, a „ha” nem játszik a pályán, és nincs pardon a nyomtatott újságok tekintetében sem, eddig tartott több erdélyi magyar újság élete, annak ellenére, hogy egyetértettek a meghívottak: a nyomtatott sajtótermékekre nagy szükség lenne. „Értékes lapok vesznek el, de eltűnt az igényes olvasó is” – hangzott egy következtetés.

A kiadott könyvek kapcsán Galbács Pál külön „köszönetet” mondott a Communitas Alapítványnak, amiért a 7500 lejes, számukra zsebpénznek minősülő támogatást is sajnálták az egyesülettől, és elutasították az egyik könyv kiadásának támogatására benyújtott pályázatukat.