Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A napokban volt alkalmam bepillantást nyerni szép városunk félreeső, de nagyon is valós dantei poklába. A megyei kórházról beszélek – először is köszönetemet fejezem ki a kitűnő szaktudást, kedvességet mutató egész személyzetnek, Gy. Sz. Cs. doktor úrnak, aki, amikor a rendelőjébe érkezik, messziről jó reggelt kíván mindenkinek. Ott volt alkalmam meglátni, mennyire nevetségesek (szinte alávalók) a mindennapi politikai meg etnikai vagdalkozásaink. Nem láttam ott román és magyar fájdalmat.
A botjára támaszkodó, bár nem idős asszony a folyosón kántálva-óbégatva, mint a balladás siratóasszonyok nyöszörögte: „Mica mea fetiță, draga fetiță”; a rokonok már a temetést tervezték. A roma ember a szomszéd szobában egész éjjel jaj, Istenemet sóhajtozva; a saját torzságát gúnyos-kedélyesen mutató magyar beteg, aki többszörösen bocsánatot kért, mert románul szólított meg, azt hitte, hogy… (Ide jutottunk, ezért bocsánatot kell kérni?)
Megérteni, mint áll a szénánk az élet legkülönbözőbb területein, ezért találták ki a népszámlálásokat. Nagy-Britanniából jönnek az adatok: Angliából és Walesből tíz év alatt öt és fél millió keresztény tűnt el. Egy majdnem Erdély. A teljes lakosságnak kevesebb, mint fele vallja magát kereszténynek. A muszlim hívek száma negyvenhárom százalékkal emelkedett.
Valahogy érthető, természetes folyamat. Ma már nem megbélyegző a hitetlenséget megvallani, az egyházi ceremóniákat nem igényelni. Isten senkit nem kényszerít, az volt zsarnokság, ráerőszakolni az emberekre egy hovatartozási bélyeget, egyházi adót behajtani, mint Németországban, vagy a gyerekektől megkövetelni, hétfő reggel mutassák fel a lepecsételt ellenőrző könyvecskét, hogy ott voltak a vasárnapi misén, mint Franco idejében Spanyolországban. És teljesednek Jézus kérdő szavai: „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a Földön?” (Luk. 18:8.)
Nincs keresztény Európa, nem volt és nincs keresztény ország, Krisztus-követő egyének vannak. Ha másképp lett volna, ma nem tanítanák az iskolában a két világháborút. Meggyőződésem, hogy EZ az utóbbi napok legfontosabb híre. Ukrajna, az újabb NATO-milliárdok, ilyen-olyan fenyegetések, ultimátumok, családon belüli bántalmazások, lealázó, méltóságot sárba tipró beszédek csak következmények. Széljegyzetek a szomorú nagy hír, a ragályként terjedő hitetlenség híréhez.