A székely mártír húgának emlékiratai
A székely hősök emléktáblájába aranybetűkkel kellene bevésni a teleki Horváth Károly...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Igaz, a megnyitón, amelynek magam is felkért méltatója voltam, túl sok természetvédő nem tolongott, de bíznak abban a rendezők, hogy a naponta ott tartott kóruspróbák résztvevői közvetlenül részesei lehetnek az élménynek. Mert valóban élményt nyújtanak a témában és színekben egyaránt roppant változatos kiállított munkák, sugallva azt is, hogy a környezetvédelem legmesszemenőbb eszközei közé tartozik a fénykép is.
Tulajdonképpen nem előzmények nélküli a szerző mostani kitárulkozása, előzőleg már két alkalommal is vállalta az egyéni megmérettetést. Számomra akár érdekesnek is tűnik, hogy a pár hónappal ezelőtt, ugyanitt, ugyancsak általam bevezetett képkirakás egészen más jellegű volt, akkor azzal kezdtem mondandómat, hogy a művész, a fényképművész a csillagok közé röpített fantáziadús megvalósításaival. Tudatosan írom le a megvalósítás kifejezést, mert ez roppant megterhelő, rendkívüli odafigyeléssel létrehozott sorozat volt, s bár tudtam, fényképekről van szó, egészen az univerzumban éreztem magam. A számítógép nem csupán segítségére volt a művésznek, hanem egy ponton túl helyettesítette is őt, s mint az irodalmi alkotások esetében is megfigyelhető a szerző távolban maradása, úgy ezek a mennyboltozatot elénk idéző alkotások is mintha néha kicsúsztak volna alkotójuk szemszögéből. A jelen tárlat akár a földre való visszatérésnek is tekinthető.
Lévén, hogy a harmincöt kiállított darab mindegyike az előttünk, mellettünk élő, virágzó, gyönyörködtető növény – és állatvilágot idézi, megnyugtat, tényleg milyen szép a világ körülöttünk, csak le kell hajolnunk az egyes darabokhoz, részletekhez, s lehet, jót teszünk azzal, ha letörés, befogás helyett fényképre rögzítjük, s mint csodát mutatjuk meg másoknak is. A Váncsa Sándorra vonatkozóan használt művész kifejezést senki ne tekintse túlzásnak, hanem éppen közszemlére állított, nagy figyelemmel kidolgozott munkái kétségtelenül jóval az átlagfényképezők fölé emelik. S mivel festeget is, könnyen meg lehet találni az átjárás nyomait egyik művészeti ágból a másikba. S hogy milyen fontos az ilyenszerű szolgálat, művészkedés, az is bizonyítja, hogy szinte egymást érik a fotókiállítások. A jelzett Váncsa-kiállítással egy időben nyílt például ilyen tárlat két sepsiszentgyörgyi helyszínen is, és mindkettőn a fényképészek természetfotókkal mutatkoznak be az egyre kíváncsibb nézőknek.