A sportszerkesztő is elköszön

Emlékszem, 2008-ban kezdtem írogatni a Székely Hírmondónak. Zöldfülű, kezdő újságíróként. Szerettem, hogy külső munkatársként interjúkat, riportokat készíthetek, többnyire – a hobbimnak köszönhetően – sport témakörben.

Néhány év múlva nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy napilappá válik kedvenc nyomdatermékem, s még jobban, amikor a főszerkesztő felajánlotta nekem a sportszerkesztői állást. Így lett a hobbiból munka, amelyet viszont egyetlen pillanatig sem éreztem annak. Ahogy a főszerkesztő egyszer megjegyezte: neked ez szórakozás! És valóban, kinek fizetnek azért, hogy meccsre járjon?!

Azóta 12 esztendő telt el, a lappal együtt én is bölcsebbé váltam (hadd ne használjak más szót erre). Imádtam itt dolgozni, azt, hogy szabad kezet kaptam a szerkesztésben, hogy nem csak sporttémájú cikkeket írhattam, hogy a legjobbakkal interjúzhattam, hogy izgalmas témákért lelkesedhettem, de ugyanígy imádtam a szerkesztőséget, a munkatársakat. Igyekeztem a tőlem telhető legjobban tudósítani az olvasókat a fontos, többnyire háromszéki vonatkozású sporteseményekről, közben pedig arra is törekedtem, hogy ne csak az elcsépelt, közhelyszerű nyelvezetet használjam, hanem próbáljam minél választékosabban kifejezni azt például, hogy XY gólt rúgott.

Éppen ezért volt megdöbbentő és fájdalmas számomra, amikor pár hónappal ezelőtt bejelentették: megszűnik a nyomtatott Hírmondó. Tudom, bizonyos értelemben meg kell békélni a helyzettel, el kell fogadni az „új időknek új dalait”. Azt, hogy egyre kevesebb az újságot olvasó ember, egyre többen a digitális világot választják. A gazdasági és politikai döntéseket sem szabad elhallgatni, ám ezeket nem az én tisztem taglalni… „Teret adunk a magyar szónak”. Ja, nem.

Fájdalmas és megdöbbentő, hogy a lassan 27 éves Székely Hírmondó januártól megszűnik. Szívszorító volt olvasni egyes kollégák búcsúzkodó körlevelét, bolyongani a szinte teljes mértékben kiürített szerkesztőség kongó falai között.

Ez tehát a búcsú pillanata. Az éveken át velem együtt dolgozó edzőknek, sportolóknak, szakvezetőknek, valamint a kedves kollégáknak és tisztelt olvasóknak egyaránt megköszönöm a sokéves kitartást.

Isten veled, Székely Hírmondó!