Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Lapbúcsúztató

Bevallom, eddig nem tapasztalt, szorongató érzés fog el az utolsó lapszám tervezése közben. Tudom, valami egyedülállóval kellene előrukkolni, de hát az elmúlás tudatát lehetetlen ütőssé varázsolni. Minduntalan 1996. márciusi képkockák vergődnek előtérbe emlékeimben, amikor floppyn csempészem be a szigetelőgyárba a kinyomtatandó mesterpéldányt, az 1849-es elődből idéző Lapindító, az utcán szalagcímeket kiabáló rikkancsok… Amikor fehér zászlóval álltunk az ismeretlen jövő előtt.

Nagyon nem merek nosztalgiázni, mert félek, hogy hirtelen lehullana az a szenvtelen-álarc, amely a vérprofit hivatott eladni, s amit szűkebb környezetem, illetve kollégáim „megnyugtatására” öltöttem magamra az utóbbi hetekben. Vagy inkább én menekültem mögéje a megannyi kérdés és kétség elől? Végül is ennek már nincs jelentősége, és szerencsére hely sincs a hosszas morfondírozásra – annak idején éppen azért szabtam ilyen szűkre a vezércikkek helyét, hogy a saját gondolatok megosztásával ne lehessen unalomba kergetni az olvasót.

A lényeg, hogy nem egészen huszonhét évvel az újraindítása után, 4061. számánál Székelyföld második legrégebbi lapja, a Székely Hírmondó nyomtatott formában megszűnik létezni. Ennek oka egy majdani higgadt elemzés tárgyát képezheti, amikor mindenki tisztábban látja a történteket, annyi biztos, hogy nem rajtunk, korábbi és jelenlegi munkatársaimon múlott. Tudom, hogy sokkal többet érdemelnének, de most csak egy szűkszavú köszönöm szorul ki a torkomon mindazok irányába, akik az elmúlt évtizedekben bár egy centivel is előmozdították szekerünk kerekét, az említett újságíróktól, tördelőktől kezdve a lapkézbesítőkig, a bennünk bízó vállalkozóktól a jó szóval segítőkig. És nem utolsó sorban a hűséges olvasók fele, hiszen az ő érdemük is, hogy ma az egyik legnagyobb előfizetői táborral büszkélkedő lapnak számítunk az erdélyi sajtópiacon.

Ma. A következő évtől már az online térben, megfogyatkozva, de elveinkhez ragaszkodva, a tisztesség szándékával, szakmai tapasztalattal felvértezve igyekszünk tenni a dolgunkat, és Vajda János-i vakreménnyel álmodunk hihetetlent, el se merjük mondani… Tartsanak ki mellettünk, kövessenek a világhálón, mert továbbra is azon leszünk, hogy legyen egy biztos kapaszkodójuk a magamutogatások és öndicsekvések áradatában!

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás
Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2022. december 30., 10:57
    ÉRTÉKELÉS: 22

    Sajnos ez következik be amikor Viktorió már nem ad és Olosziónak csak a pénz a fontos.. Azt viszont nem “vágom”, hogy miért nem indítják újra más név alatt? Hogy lehet veszni hagyni egy ilyen “munkát?” Az RMDSZ hogy engedte veszni hagyni? Rengeteg a kérdés, de sajnos csak költői..

  • User
    Dátum: 2022. december 30., 13:57
    ÉRTÉKELÉS: 4

    Minden búcsú kicsit nehéz, nagyon remélem, hogy nem örökös, mert a telefonos újság a milyan színtelen, szagtalan és szemálytelen, sárga bűdős gáz!

  • User
    Dátum: 2022. december 30., 16:38
    ÉRTÉKELÉS: 27

    Gratulálunk az eddigi munkájukhoz! Kitartást továbbra is!!!
    Sokáig előfizetőjük voltam, de azért a konkurenciát is olvastam, 1 újságíró szavait figyelembe véve: ” szabad országban, szabad sajtóban azt írok le amit szabad”!
    Ez sajnos Önöknél is így volt! Egy időben a véleményfal is olyan szelektív/ szelektált vmi volt! Dicső pártunk szócsöve? Köpjön le ha nem így volt!!!!
    2020 óta egy új világ született, ahol a politikai pártok zöme egymás keblére borúlt, a média követte, követi, a sztrájkok is alábbhagytak, a nép elégedett, akár szájkosarat is hordtunk A dolgozok legalább 50% a, 400€ körül keres, de qwára elégedett valamivel!!! A nyugati országok gyarmata lettünk!!!!

  • User
    Dátum: 2023. január 1., 13:05
    ÉRTÉKELÉS: 6

    Eddig neked nem tunt fel ha az RMDSZ kezzel foghatoval kene tenyleg segitsen akkor soha nem tett semmit. Csak ha hasznot tudnak huzni es szavazatokat kovacsolni belole csak azzal foglalkoznak!

  • User
    Dátum: 2023. január 3., 16:09
    ÉRTÉKELÉS: 1

    S szavazáskoramikor öt-hétszázeser színmagyar szevezatával kell számolniam figyelj csak az örökös ötszázalékos küszöbre…