Hetet vágott a KSE-nek a Sepsi OSK II

Figyelem! Csak az IQ 100+ felettieknek ajanlott – az az alattiak ne faradjanak se az olvasassal, se a kommentelessel, nem nekik valo.

„MOUNT NEM ERESZT.
Lehet hogy az adrenalinfüggő öngyilkos jelölteknél kiveri a biztosítékot amit írok, de a nepáli kormány helyében úgy 6-7000 méteren egyszerűen lezárnám a hegyet, és senkit nem engednék rá fölmenni. Rengeteg mászásra való csúcs van a Földön ahol dicső módon meg lehet halni, ott próbálkozzanak, de a Csomolungma mindenkié, és senkié. Mert az a Földé. Ahol annyi mindent összeganéztunk már. Lehangoló látvány ennek a csodának a tövében éktelenkedő, szerteszét heverő oxigénpalackok, sátrak tömege, nem beszélve az emberi szükségletek maradványairól.
Mielőtt megköveztetnék, szeretném rögzíteni, hogy őszintén együttérzek Suhajda Szilárd hozzátartozóival, és sajnálom az így apa nélkül felnövő gyermekeit, de ha tudta mire vállalkozik, akkor az egész családnak tudnia kellett hogy amikor elköszönt a nagy út előtt tőlük, rendesen benne volt a pakliban, hogy lehet egy még nagyobb útra lép rá, de onnan már nincs visszaút.
És mindezt oxigénpalack nélkül. Persze volt oka a bizakodásra, mivel már megmászta a K2-t, ami állítólag keményebb dió mint az Everest, de ez a csúcstámadás sajnos az életébe került.
És akkor van itt valami, amit én a földhözragadt (sajnos) alföldi gyerek nem értek.
Mi a buli abban, hogy bekockáztatunk egy jó kis magashegyi agyi ödémát, tüdővizenyőt, amputációhoz vezető fagyási sérülést azért, hogy elmondhassuk, mi már jártunk a világ tetején?
Mi a buli abban, hogy kínkeservesen zihálva, oxigénhiánnyal küzdve, fájdalmasan vonszoljuk fel magunkat oda, ahol már nem is kevesen jártak?
Mindezt jó nagy pénzért, mert csak az alaptáborig eljutni milliókba kerül, és akkor hol van még a háttércsapat, és a serpák gázsija. Szóval ez az Everest mászás nem annyira a szegény emberek rögeszméje, mert sportnak azért nem nevezném. Legfeljebb egy szofisztikáltabb módja a tervezett öngyilkosságnak, jobb esetben egy életre való megnyomorodásnak.
Mert csak két dolog játszik ellene. A hegy, és a szervezetünk, amelyik teljesen alkalmatlan az ilyen helyeken való tartózkodásra. De tegyük fel hogy élve felértünk. Hatalmas teljesítmény, elismerem. De sokszor egy fotót nem tudunk lőni a Himalája méltóságteljesen gyönyörű hegyvonulatairól, mert leszállt a köd, de ha jön a hóvihar, akkor villámgyorsan takri lefelé, már ahogy tudunk a pattanásig feszített állóképességünkkel, ha meg lavina jön, akkor „Miatyánk ki vagy a mennyekben”, úgyis közel vagyok hozzád.
Persze tudom én hogy határaink feszegetése, adrenalin löket, meg a dicsőség. De milyen áron? És mennyivel viszi ez előrébb a hétköznapjainkat? Mert azok akik feltalálták a gőzgépet, a maghasadást, a mikrochipet, ők igen. Viszont való igaz, hogy gizda könyvmolyként laboratóriumokban, jegyzeteik fölé görnyedve még 2000 méter fölé sem jutottak el, nemhogy az alaptáborig. Csak éppen feltalálták a műholdat és azt a telefont, amin keresztül kommunikálnak a csúcstámadók lefelé.
Viszont van egy jó hírem a csakazértis mászóknak.
Van egy közeli bolygó, ahol egy Olympus Mons nevű hegy a maga 21.283 m-es magasságával messze maga mögé utasítja az Everest csúcsát, de semmi hó, semmi jég, semmi lavina. Legfeljebb némi vörös porvihar homályosítja el a látást.
Csak előbb még a gizda tudósoknak meg kell oldaniuk hogyan jutunk el a Marsra.” (Á.A.)