Új időkapszula került a Székely Mikó Kollégium sarokkövébe

Nem tudni, kik és mikor fogják elolvasni a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium időkapszulájába rejtett dokumentumokat, de azok, akik elhelyezték, bíznak benne, hogy a megtalálók is magyarul fognak beszélni. A jövőnek szóló üzenetet hétfőn délelőtt helyezték el a korábban megtalált helyébe a nagy múltú iskola több tanára, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársai, a megyei főtanfelügyelő, az iskolafelújítást végző cég igazgatója jelenlétében.

A Székely Mikó Kollégium egyik alapkövébe rejtve egy hónapja találták meg az 1870-ben oda elhelyezett időkapszulát, amely néhány félig megsemmisült dokumentumot és száz pénzérmét tartalmazott. Ez utóbbiak a nagyszebeni Bruckenthal Múzeum fémrestaurátori műhelyébe kerültek, időbe telik, míg kiderül, pontosan milyen érmékről van szó, ám Lázár-Prezsmer Kinga, a múzeum munkatársa annyit elárult, a 18. században verték ezüstből és más fémekből.

A másfél évszázada a kapszulába rejtett nyomtatvány az alapítástól (1859), sőt az azt megelőző évektől tartalmazza az iskola történetét 1870-ig, valamint a tantestület és az akkori diákság névsorát. Így, mint azt Sztakics Éva igazgatónő a könyvárban elmondta, a most elhelyezett három dokumentum egyike az iskolatörténet folytatása a jelenig, Csikós Júlia könyvtárőr munkája. A jelen állapotokról maga Sztakics Éva számolt be egy második írásban, kitérve a folyamatban levő felújításra, melyet a város tett lehetővé; arra, hogy Erasmus-akkreditációval rendelkező intézményről van szó, ez pedig sok lehetőséget jelent diákoknak és tanároknak egyaránt.

Az igazgatónő azt is taglalta, hogy a tapasztalatcsere nyelve az angol, melyet a diákok jobban beszélnek, mint az állam nyelvét, ennek oka pedig a román nyelv oktatásának merev struktúrája. Leírta, hogy az értékőrzést a magyar kormány segíti, és hogy magyar diákok tanulnak az intézményben. Végül a tantestület névsora is helyet kapott a saválló papírra írt beszámolóban, melyet az intézmény vezetője imigyen zárt: „Álljon ez a felirat emlékül azoknak, akik szülőföldjükön próbálták megőrizni magyarságukat. Hogy ezt az igyekezetet mennyire tudták átörökíteni, eldönthetik azok, akik megtalálják ezt az időkapszulát.”

Hirdetés

A jövőnek szóló üzenet része továbbá egy kis dobozka ma használt pénzérmékkel, egy #Sepsi feliratú és egy városcímeres kis kitűzővel, valamint egy, az írott dokumentumokat tartalmazó adathordozóval. Továbbá egy városzászló is a kapszulába került Antal Árpád polgármesternek köszönhetően, aki szintén üzent az utókornak: „Reméljük, hogy a város, amit oly nagyon szerettünk, most is magyar többségű. Reméljük, hogy az iskola most is székelyföld egyik legfontosabb szellemi műhelye” – írta, és kedvenc Farkas Árpád- idézetével zárta sorait, utalván a városért végzett, nem mindig könnyű munkára: „Élni a hó alatt is lehet jól, de csattogó szélben érdemesebb.”

A rozsdamentes acélhengerbe belehelyezett tárgyakat, papírokat Szőcs Gyula, a felújítást végző Conico építőipari cég tulajdonosa segítségével zárták le légmentesen, majd azt Mikó északi sarkán helyezték el.