Idén talán nem bukja el olyan sok magyar diák a román érettségit
Idén végez az a nemzedék, amely már a magyar anyanyelvűek számára kidolgozott sajáto...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
– Meglepett, hogy első lettél a magyar tagozatosok körében? Vagy számítottál rá?
– Kissé meglepett, főleg mert magyarból nehéz ennyire jó eredményt elérni, hiszen már egy helyesírási hibáért is pontlevonás jár. (Barbara jegyei: románból 8,75, magyarból 10, a kötelező tantárgyból 10, a választott tantárgyból 9,25 – szerk. megj.)
– Ez a válasz meg engem lep meg, hiszen a székelyföldi magyar diákok legfőbb mumusa a román nyelv szokott lenni.
– A román vizsga is elég nehéz volt, de ott könnyebben be lehet illeszkedni a megadott keretekbe, ha megtanulunk egy konkrét dolgot. Magyarból szabadabban fogalmazunk, így hibázni is könnyebb.
– Mi volt a felkészülési stratégiád?
– Tulajdonképpen egész évben folyamatosan készültem, de az utolsó napokra maradt a hajrá. Reggel felkeltem, és tanultam, amíg bírtam, de a vizsgák előtt már bele voltam fáradva, és egyre kevesebb tanulás fért bele egy napba. Románból nehéz volt a sok esszéből felkészülni, és történelemből is sok volt az elméleti anyag, de szerencsém van azzal, hogy egyszeri elolvasás többnyire elegendő, hogy megjegyezzem a leckét. Azzal ösztönöztem magam, hogy ha most nehéz is ez a periódus, ha odateszem magam, akkor könnyebb lesz jó egyetemre bekerülni, jó munkahelyet találni, érvényesülni.
– Mivel, hogyan töltődtél fel, hogy újra és újra nekiveselkedhess a tanulásnak?
– Délután kijártam a barátaimmal, vagy megnéztem egy filmet, néha rajzolgattam is, csak úgy, a magam örömére. Valami olyat csináltam mindig, ami elvonta a figyelmem a tanulásról.
– Milyen a viszonyod a közösségi médiával? Csábít?
– Néha a kelleténél jobban… Szabadidőmben aktívan használom az Instagramot, Facebookot, Tiktokot, de törekszem arra, hogy egy nap ne töltsek el sok időt a közösségi médiával, hiszen tisztában vagyok vele, hogy sok jó nem származik belőle. Mégis nehéz elszakadni tőle…
– Melyek voltak a kedvenc tantárgyaid? Hát a kedvenc tanárod?
– A világirodalom kerülne az első helyre, mert dr. Deák Ferenc nagyon megkedveltette velem. De szerettem a történelmet is, amelyet Tóth Zoltán, majd Bejan András tanított, és a romántanárnőmnek, Bajka Zsuzsának köszönhetem, hogy a románnal is megbarátkoztam. Még a természettudományokkal is jóban vagyok, a kémia, biológia nem okoz gondot, egyedül a matek az, ami nem megy nekem úgy, ahogy én szeretném, és nem is szimpatikus. Ezt visszavezetem arra, hogy 5–8-ban nem voltak jó élményeim ezzel a tantárggyal kapcsolatosan.
– Ha már világirodalomról esett szó, megemlítenéd kedvenc olvasmányaidat is?
– Említett tanárom több könyvre is felhívta a figyelmem, ezért most a klasszikusokat olvasom. Egyik kedvencem Sylvia Plath regénye, Az üvegbúra, de George Orwell is leköt. A romantikus regényeket is szeretem, illetve az ilyen filmeket, de a komédiák is előkelő helyen szerepelnek nálam.
– Lezárult egy nagy fejezet az életedben. Megviseltek azok a változások, amelyek a tanügyben, a vizsgák megszervezésében, követelményeiben állandóan előbukkantak, illetve a világjárvány hónapjai és legutóbb a pedagógusok sztrájkja hagyott-e benned rossz benyomást?
– Mindent összevetve nekem kellemes emlék marad az iskola, az osztályközösség. A tanárok sztrájkja, az utolsó hetek lazasága pedig még kapóra is jött nekünk, mert többet tanulhattunk az érettségire.
– Most ezt kipipálhatod. Hogyan tovább?
– Sokáig bizonytalan voltam e tekintetben, de több tanárnővel beszélgetve arra a döntésre jutottam, hogy a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karára felvételizem magyar–román–angol–dán fordítói szakra. Jövő héten kezdődik a beiratkozás, ahol 25%-ban a román, 50%-ban a magyar érettségi jegy számít, 25%-ban pedig az angol. Azután pedig, úgy gondolom, egy nagyobb városban (mint Kolozsvár, Marosvásárhely vagy Brassó) találom meg a helyem, mert ott biztosan több lehetőség lesz jól elhelyezkedni.
– Kézdivásárhely nem kecsegtet ilyen lehetőségekkel? Vagy túl unalmasnak találod?
– Szerintem itt elég sok kávézó meg étterem van, ahol a fiatalok napközben eltölthetik az idejüket, viszont annál kevesebb a lehetőség az esti szórakozásra. Örülnék, ha több aktív szabadidős szórakozási forma lenne, mint például a tekézés. Úgy gondolom, a fiatalok számára nem lehetetlen a kreativitásuk kibontakoztatása, és több sportolási lehetőség is adott, sőt, reményeim szerint a jövőben ezek még bővülni is fognak, például a most készülő uszodával. Érvényesülni leginkább a versenyek által lehet, valamilyen helyezést elérve, versenyekből pedig nincs hiány. Szerintem Kézdivásárhelyen is lehetséges jövőt építeni, ha az ember alkalmazkodik a város adottságaihoz, de tény, hogy egy kisvárosban eleve kevesebb a munkalehetőség és korlátozottabbak a munkakörök is. Sok fiatalt inkább a magasabb életszínvonal reménye vonz külföldre vagy nagyvárosokba.
– A dán nyelvet – akárcsak a románt – beszélve lehet jól megtanulni, bizonyára majd alkalmad lesz kiutazni Dániába is. A románt is románokkal beszélgetve sajátítottad el ilyen jól?
– Nem igazán. Az az igazság, hogy beszélgetni most is nehezemre esik, pedig mindent értek.
– A most következő vakációt illetően mik a terveid?
– Pihenni szeretnék, de dolgozni is fogok, a sepsiszentgyörgyi nadrággyárba jelentkeztem diákmunkára, mert kell egy kis saját zsebpénz, amiből lehet nyaralni, és talán az egyetemkezdésre is marad belőle. Még nem tudom pontosan, milyen munkakörben foglalkoztatnak majd.
– Hogyan látod a tíz évvel későbbi életedet?
– Szeretnék boldog lenni, külön költözni a szüleimtől. Ehhez jó volna, ha lenne egy saját lakásom. Egyébként pedig karrierista vagyok: voltaképpen egy jó munkahely lenne a legfontosabb, bár a 10 évbe talán a családalapítás is belefér.
– Ez irányba tettél már lépést?
– Igen, van egy barátom, akivel már négy éve együtt vagyok. Ő már dolgozik, és ezután válik el, hogyan fog működni a kapcsolat, ha én egy más városban leszek egyetemen. De úgy gondolom, ha valakinek fontos vagyok, elfogadja a döntéseimet, és támogat a céljaim elérésében.
– Mit üzennél a jövőben érettségizőknek?
– Hogy ne a hegy alatt abrakoljanak, hanem idejében, már év elejétől kezdjenek el tanulni, mert különben nehéz lesz megbirkózni a sok anyaggal. Sok sikert kívánok mindenkinek!