Miért „akadékoskodnak” a műemlékvédők?

Mint korábban megírtuk, több háromszéki beruházás esetében a Kovászna Megyei Kulturális Igazgatóság és a tűzoltóság a megrendelők, tervezők mumusa a jóváhagyások megszerzése tekintetében, pedig észszerűen gondolkodva mindkettő esetében kívánatos a maximális igényesség. Miért is „akadékoskodik” a műemlékvédelmi igazgatóság, történt-e előrelépés azon projektek esetében, ahol az uniós támogatás megnyerése vagy elvesztése is múlhat egy, az intézmény által kibocsátott engedély hiányán?

Legutóbb a május végi felső-háromszéki polgármesteri találkozón került szóba ez a téma, az eseményre hivatalos volt a megyei tanács vezetősége, valamint a megyei kulturális igazgatóság vezetője, Csáki Árpád és munkatársa, Méder Lóránt László régész is. Akkor Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere felrótta nekik, hogy az Apor Péter Szaklíceum felújítására megnyert 16 millió lejes pályázati támogatástól eshet el a város, ha a tűzoltóság és az igazgatóság még sokáig „pingpongozik” a dokumentációval.

„Olyan időszakban vagyunk, amikor különböző pénzügyi alapokból nagyméretű közberuházások előkészítése, illetve részben már megvalósítása zajlik megyénkben, amely egyaránt nagy kihívás elé állítja a beruházót, tervezőt és kivitelezőt” – kezdett bele a helyzet taglalásába a fejleményeket firtató kérdéseinkre válaszolva Csáki Árpád. „A beruházások többek között a települések közművesítésére (földgáz-, víz- és csatornahálózat kiépítése/bővítése) az úthálózat javítására, továbbá középületek (köztük történelmi, részben műemlékké nyilvánított épületek) felújítására, energiahatékonyságának növelésére irányulnak. Hatalmas lehetőséget jelentenek számos település számára, értjük a beruházók panaszát, hiszen szigorú kivitelezési határidőket kell betartaniuk.”

Nem vesz el a 16 millió lej

A Megyei Kulturális Igazgatóság szerepe ebben a folyamatban az örökségvédelmi engedély kibocsátása olyan beruházások esetében, amelyek műemlékeken, műemlékvédelmi övezetben vagy védett övezetekben lévő ingatlanokon, továbbá régészeti lelőhelyeken és azok védelmi övezetében történnek. Az érvényben levő törvénykezés alapján a szakengedélyek nagy része területi, valamint országos hatáskörű bizottságok szakvéleménye alapján kerül kiállításra. „A kézdivásárhelyi iskola felújítására vonatkozó szakengedélyt több mint egy éve, 2022 júniusában előkészítettük, ez esetben a tervező késett további hosszú hónapokat a teljes kivitelezési terv benyújtásával. Az említett további gondokról magunk is csak április végén értesültünk” – magyarázta Csáki Árpád.

Mint megtudtuk, a tűzvédelmi engedély kibocsátását az arra hivatott hatóság olyan módosításokhoz kötötte (pl. külső vaslépcsők építése menekülési útvonalként) amelyek a 20. század eleji épület homlokzatának örökségvédelmi szempontból elfogadhatatlan rondítását eredményezték volna. A tervmódosítási javaslat újra a területi műemlékvédelmi bizottság asztalára került, amely viszont elutasította azt. Az igazgatóság közbenjárására végül az önkormányzat megszerezte a tűzvédelmi engedélyt. Az érvényben levő tűzvédelmi szabályozás szerint ugyanis a történelmi jellegű, valamint műemlék besorolású épületek esetében az előírások minimumát kell alkalmazni, sem szerkezeti, sem vizuális módosítások nem engedélyezettek.

Csáki úgy vélekedett, a kézdi önkormányzat intézményükre nézve „nem hízelgő, pontatlan” tájékoztatása ellenére a részletezett eset is mutatja, hogy a megrendelő, a tervező, valamint a szakhatóság közötti egyeztetéssel megtalálható az a megoldás, amely a beruházást nem veszélyezteti, ugyanakkor az örökségvédelmi szempontok is érvényesülnek. E célból javasolták már évekkel korábban több körlevélben, illetve a polgármesterekkel való megbeszélések során is, hogy a tervezők számára írjanak elő kötelező egyeztetést a kulturális igazgatósággal.

Figyelni kell a tervezéskor

„Ugyanakkor a műemlékvédelmi szakengedély megszerzése valóban hosszadalmas lehet azon esetekben, amikor a jogszabályi követelményeknek nem felelnek meg az előterjesztett tervdokumentációk”, mondta az igazgatóság vezetője. „Olyan eset is előfordult már, hogy beruházó a tervellenőrzésünk alapján szembesült azzal, hogy nem a felkérésnek megfelelően készült el az adott tervtéma vagy kivitelezési terv. Szükség esetén intézményünk kiértesítést küld, illetve egyeztetést kezdeményez a beruházóval és/vagy tervezővel. De az engedélyeztetési folyamat akkor veszi kezdetét, amikor az érvényes előírások alapján elkészült terv iktatásra kerül.”

Csáki Árpád a továbbiakban kitért azokra a gondokra is, amellyel hivataluk szembesül. Mint elmondta, a legnagyobb nehézséget a régészeti örökség védelmének biztosítása jelenti. Országos szinten jelentős a lemaradás a nyilvános régészeti kataszter létrehozásában, illetve folyamatos bővítésében. Ez elsősorban a kulturális szakág, ezen belül pedig az örökségvédelem évtizedekre visszanyúló súlyos forráshiányával és az abból adódó szakemberhiánnyal magyarázható. A kulturális igazgatóságnál is a meglévő állások fele betöltetlen, így pedig „messze állnak” a hatékony örökségvédelemtől.

Az is országos szintű negatívum, hogy a közigazgatási egységek többsége még a múlt század végén, teljesen más törvényes és formai követelmények alapján készült általános településrendezési tervekkel (PUG) dolgozik. Holott ezeknek tartalmazniuk kellene a szakértő régész által megállapított és pontos helymeghatározással jelölt régészeti lelőhelyeket és azok védelmi övezeteit. „Meggyőződésünk, hogy az örökségvédelmi kérdésekből adódó gondok nagy része elhárul, amikor ezeknek a minden önkormányzat számára alapvető terveknek naprakész változatai elkészülnek. Mindaddig pedig marad a keserűség a mindenkori beruházónak, amikor az előzetesen meg nem jelölt szakengedély beszerzésének kötelezettségével szembesül” – összegezett az intézményvezető.

A régész sem ellenség

„Az mindenképp kívánatos volna, hogy a tervezők egy munkálat megvalósíthatósági tanulmányának előkészítésekor érdeklődjenek nálunk, érintenek-e régészeti lelőhelyeket a munkálatok” – egészítette ki az eddigieket Méder Lóránt László, az igazgatóság régész szakértője. „Összevetjük ugyanis a tervezett munkálatok helyszíneit a megyénk területén ismert több mint 700 régészeti lelőhellyel és műemlékvédelmi övezettel, és akkor látjuk, ha esetleg problémás, engedélyköteles az építkezés vagy felújítás. Tájékoztatást nyújthatunk például arról is, ha egy régészeti feltárás késleltetheti a munkálatokat. Viszont amennyiben a tervező az esetleges érintett területekre vonatkozó megoldási javaslatot is beleír a tervekbe, már sokkal gördülékenyebben megy az engedélyezés.”

Baróton például az őskori települést érintik a város víz- és csatornahálózatának bővítési munkálatai, Felsőrákoson a római castrum védelmi övezetét, de mindkét esetben már a tervező előrelátó módon beleírta a megoldásokat a tanulmányba. „Ugyanakkor vannak elrettentő ellenpéldák is” – jegyezte meg Méder. Amellett, hogy a közberuházásokra vonatkozó jogszabályban kötelező előírásként szerepel, szerinte még egy nyomós oka lehet az előzetes konzultálásra minden beruházást fontolgató, tervező önkormányzatnak, intézménynek: így már tervezhetők a kiadások, a költségvetésbe belefoglalhatják az esetlegesen szükséges régészeti kutatások ellenértékét, nem kell majd azt később saját vagy más forrásokból pótolni.

Mindent összevetve arra a következtetésre juthatunk, legalábbis a kulturális igazgatóság szemszögéből nézve, hogy miután történelmi és épített örökségünket számos módon károsította – ha csak elhanyagolással is – az állam vagy a sok, kontár módon elvégzett felújítás, nem baj, ha az arra hivatott intézmény betartatja a törvény által előírtakat.

Címlapfotó: Az Apor Péter Szaklíceumra ráfér a felújítás