A rabszolgák kórusa

Nem az eső, hanem az áhítat, ami mindent átitat október 23-án, el március 15-ig. Politikailag dermesztő emlékezés a forradalomra, a szabadság egykori, akkori közelére. Az áhítat velünk marad, hiszen felejthetetlen élményben volt részünk. Beszédek, szavalat, diákénekkar; és akkor az esőben fölhangzik a sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus kórus döbbenetes ajándéka. Giuseppe Verdi (1813–1901) Nabucco című operájából a világhírű gyújtópont, A rabszolgák kórusa!

Éreznem kellett, éreznem fájdalmasan jó volt, hogy a remek kórussal a közönség maga is énekelte, de most csak halkan, szöveggel vagy fennhangon dúdolva abszolút illetékesként a rabszolgák panaszát, vágyakozását.

           Mint a fecske, repülj messze földre,

           Színarany szárnyú gondolat repülj el,

           Rég nem látott hazámba kerülj el…

Sepsiszentgyörgy város szeretetre és szabadságra áhítozó népe tehát ismeri, számon tartja a rabszolgák világhírű panaszát.

Nem véletlen, Urunk, nem véletlen, hiszen azzal születtünk s halunk! És ömlik a cujka eleven ravatalunkra…

Az sem véletlen, hogy most, másnap olvashatjuk Lucian Romașcanu kulturális és nemzeti identitásért felelős miniszter alkalomhoz rohadó nyilatkozatát, mely szerint fontos lenne a románokkal együtt ünnepelni a százéves egyesülési döntést. Azt is mondta, „velünk együtt ünnepeljék az országot, melyben élnek”. És azt is elvárta, „harcoljunk a saját környezetünk, építészetünk, gazdaságunk fejlesztéséért…”

Az elnyomók cinizmusának, gúnyolódásának a teteje ez már. Hiszen megépített Erdélyt, Bánságot, Partiumot, Kolozsvárt kaptak, melyet legelőször is kifosztottak, s ma már az adónkból se csordul, hanem csak cseppen. Egyetemeink, iskoláink elaszalódtak, odalettek a nagy román nemzeti dühöngésben.

Az már a kormány s a miniszter szégyene, hogy azt is mondja: „… nem ismeri a volt Csehszlovákia és Jugoszlávia helyzetét, azért nem nyilatkozik”. Nos, miniszter újonc, én ismerem, mi a saját bőrünköt ismerjük, mely tele sebekkel, megaláztatással, akár a lelkünk féltett udvara. Nem hiszem, hogy a Nabuccóban elhangzó rabszolgák kórusát valaha ön is könnyek között fogja dúdolni, ahogy az történt minálunk, Székelyföldön.