Egyed napjával beköszöntött az ősz

Bár a csillagászati ősz első napja szeptember 23-ra esik az északi féltekén, meteorológiai értelemben tegnappal könyörtelenül véget ért a nyár. Egy 1575-ös Csízió által a szőlőfürtök begyűjtőjeként aposztrofált szeptembert Egyed napja vezeti be, amire érdemes odafigyelni: az idősek szerint ugyanis amilyen ma az időjárás, olyan marad egész hónapban – vagy akár negyven napig.

Erre figyelmeztet az 1806. évi Ó és új Kalendáriom is, amely szerint „ha az Egyed napján tisztaság leend, az egész holnapba is tiszta üdő lesz és sok bor; ekkor nősznek a szarvasok, ha pedig később, tél lészen.” Egy másik kalendáriumban mindezt rímbe is szedték:

Ha vigad September első napján Egyed,

Négy héti fényt jelent, te lásd miként hidgyed…

Egy szóval September kezdeti ha tiszta,

Sem csűröd sem pinczéd nem lesz aval puszta.

A magyar népi emlékezet – Medárd és Illés mellett – a legfontosabb negyvenes rámutató napnak tartja. És egyáltalán nem mindegy, miként alakul a hónap időjárása, hiszen szeptember igencsak képes sokarcú lenni. 1473-ban például a június 20-én beköszönő páratlanul forró szárazság egészen szeptember 29-ig tartott a Kárpát-medencében, miközben a Duna annyira elapadt, hogy át lehetett rajta gázolni; 1947-ben pedig 11 napon át 30 foknál magasabb hőmérsékleti értéket mutatott a hőmérő, és az éjjelek is rendkívül melegnek bizonyultak – míg 1912-ben annyira hűvösnek, esősnek bizonyult a hónap, hogy a nap összesen csak 56 órán át sütött, akárcsak januárban, szemben az átlagos 202-vel.

Ma kell hízásra fogni a disznót

Barabás László Parajdon jegyezte le a következő mondókát: „Amilyen az Egyed napja, olyan az ősz minden napja.” Ha ezen a napon esett az eső, a régiek azt mondták, „hat hétig reátart”, és „akinek két ökre van, az még kettőt vegyen hozzá, hogy bevethessen”, de ugyanakkor bő kukoricatermésre és gyenge télre számítottak. Ha dörög az év, jövő évre ígér jó termést. Portik Irén a nagyszüleitől idézi: „Ha e hóban a fák ismét virágoznak, hosszú őszt, hideg telet jósolnak.”

Egyes erdélyi református magyar szórványokban a múlt században ekkor léptek szolgálatba az innentől kezdve magukra hat hétig tiszta ruhát nem vevő és péntekenként böjtölő fő pásztorok, juhászok, számadók, az őszi makkoltatásra felfogadott kondások, néhol ezen a napon fogták hízásra a karácsonykor levágandó disznót. Korondon, ahol a hármas vetésforgóról 1942-ben álltak át a zöldugar-rendszerre, eddig a napig végezni kellett az árpa, zab, bükköny stb. betakarításával, hogy a helyük felszabaduljon a legeltetés, valamint a búzavetés előkészítésére.

Szőlőtermő vidékeken a gazda meztelenül járta körül a szőlőjét, így védvén a gonosz ellen a termést. Erre a kedves olvasó legyinthet, hogy ilyenből Székelyföldön keveset találni, ám például az olyan korondi határnevek, mint a Szőlőmáródal vagy a Szőlőpatak arra engednek következtetni, hogy régebb mifelénk is szélesebb körben művelték ezt a kultúrát.

A névadó segítő szent

A nap névadója a minden lelki szükségben segítő, hozzávetőleg 640 és 720 között élő, egykori St. Gilles-i bencés apát, Szent Egyed, a szoptató anyák, továbbá a kubikosok, lókereskedők, pásztorok, szíjgyártók, koldusok, nyomorékok, leprások, gyógynövények patrónusa, a bűnösök szószólója. több, az ő közreműködésével történt csodás gyógyulást is feljegyeztek. Mivel több, az ő közreműködésével történt csodás gyógyulást is feljegyeztek, a középkorban a nevében szedték a köménymagot a jószág megrontása ellen.

Egy 1849. évi kalendáriumban találtuk a ló száraz köhögésének gyógyítására alkalmas köménymagos receptet: „(…) Ha mindezen bánásmód mellett is a köhögés szárazabb lesz s a kehdaganatok genyesedésbe mennek át, akkor adassék be következő keverékű por: ánizs vagy köménymag, gyalogfenyűmag, kalmusgyök és tisztított kén, mindenikből két lat, készíttessék ezekből liszt és víz által tészta, s falapocskával reggel, délben és este a csikónak egy, öregebb lovaknak pedig két lót adassék be.”

Bár számunkra igencsak magyaros hangzással bír, maga a név eredete állítólag a görög aigis, azaz kecskebőr szóra vezethető vissza, ami Zeusz főisten híres pajzsát is borította. Ez aztán egyben arra a mondásra is magyarázattal szolgál, hogy mit jelent valakinek az égisze alatt tevékenykedni.

Szeptember pedig a latin septem szóból ered, miután a régi római naptárban még a hetedik helyen állt, és nevét XIII. Gergely pápa 1582-es reformja után is megőrizte. A népi kalendáriumban Szent Mihály havaként szerepel, de Mérleg, Gyümölcsadó, Őszelő, Földanya, Tigris havaként is ismeretes.

A nyár elmúlása miatt pedig fölösleges keseregni, mert egyrészt – és szerencsére! – amúgy sem tudjuk megváltoztatni a természet rendjét, másrészt meg kilenc hónap múlva úgyis visszatér. Pillanatnyilag inkább vigasztalódjunk a régi mondással, miszerint az ember végű hónapok közül a szeptember a szép, a jó – a többi már csúf, rossz, szigorú és goromba. Épp csak a hollók ne károgjanak, mert az azt jelentené, közeleg a tél…

Címlapfotó: legelő juhok a Korond melletti Csigadomb alatt (Balázs Ödön/Székely Kalendárium)