A mumustól!Az a jó a hatalomnak ha mindig félünk valamitől.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A termet megtöltő érdeklődőket, köztük a Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusát képviselő dr. Both Hajnalt, Sándor Krisztinát, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét és Tamás Sándor megyetanácselnököt Kiss Erika, a kézdiszéki EMNT és a Kézdiszékért Egyesület elnöke köszöntötte, majd dr. Ambrus Ágnes nyugalmazott egyetemi adjunktus, Iochom István beszélgetőtársa ismertette a szerző legújabb alkotását, annak huszonnégy kötetet felölelő munkássága több korábbi darabját is méltatva.
A fotókkal gazdagon illusztrált kötet az 1950. január 14-e és 1961. február 28-a között munkaszolgálatot teljesítő felsőháromszéki személyek visszaemlékezéseit tartalmazza, akiket a román állam részéről jelenleg havi 2,53 lej illet meg „jóvátétel” gyanánt, jegyezte meg a szerző. „Sajnos, a 40 visszaemlékező munkaszolgálatosból heten már elhunytak. Legutóbb, e hónap harmadikán a berecki Vatány János bácsi halálozott el” – jegyezte meg Iochom István, hangsúlyozva, ezt a könyvet néhány év múlva már nem lehetett volna megírni, hiszen nem lett volna, akit megszólaltatni.
A kutatómunkáról, az interjúk készítéséről is szólt. „Általában valaki, az egykori munkaszolgálatos számára ismerős személlyel kerestem fel a könyvben vallomást tevőket, akik így bizalmasabban fogadtak. Egyetlen visszautasításban volt részem, Hilibben. Megbeszéltem a dolgot a volt munkaszolgálatos szomszédjával, aztán másnap, amikor ki akartam menni, szólt a tanítónő, hogy ne menjek, a lánya a bácsinak ugyanis azt mondta édesapjának, nehogy valamit mondjon, mert elzárják. Ennyi év után is él bennük a félsz, hogy jobb, ha nem beszélgetnek. Még mindig félnek az emberek” – jegyezte meg.
Hozzátette, volt, akihez kétszer is kijárt és minden beszélgetés hanganyagát rögzítette. Egy másik élményt is megosztott a jelenlévőkkel. „Volt még egy érdekes eset Ikafalván. Mikor az egykori munkaszolgálatos katona felesége mondta, hogy újságíró érkezett, a bácsi nézett az ágyból és úgy elkezdett sírni, hogy el kellett jönnöm onnan” – idézte fel.
Az Albu Erika által előadott dalok és Józsa Irén Pro Urbe díjas nyugalmazott magyartanár szavalata által keretbe foglalt, visszaemlékezésekkel színesített rendezvény állófogadással ért véget.
A Katonasors Iochom Istvántól beszerezhető.
Fotó: Szegeti Abigél – Vigadó
A mumustól!Az a jó a hatalomnak ha mindig félünk valamitől.
Te lehet de én biztos ,hogy nem.
Nem mondod … Kitől ? Ez most komoly ?