Legyen derűs és könnyű (legalább a kezdet) – Isten segítségével

15 éves szép hagyományt folytatva az idén is ökumenikus istentiszteleten kérték a Fennvaló segítségét a sepsiszentgyörgyi pedagógusok, ezúttal az evangélikus templomban. A Romániai Magyar Pedagógusszövetség helyi tisztségviselői által szervezett eseményen mintegy 100 tanár, tanító vett részt.

A történelmi egyházakkal közösen szervezett ökumenikus istentisztelet ötletgazdája Péter Sándor nyugalmazott magyartanár, Sepsiszentgyörgy Pro Urbe-díjas polgára, az RMPSZ Kovászna megyei elnöke, aki ezzel a kezdeményezéssel is szerette volna a város különböző iskoláinak pedagógusközösségeit kicsit közelíteni egymáshoz. Az istentisztelet művészi momentumainak felkonferálása is az ő tiszte lett, amit a maga sajátságos humorával vitt véghez.

Az evangélikus templomban Zelenák József esperes házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, és arra biztatta őket, hogy „a legjobbat adják magukból”, mert egy nemzedék sorsa van rájuk bízva. A továbbiakban az istentisztelet celebrálásában közreműködött Végh Nimród evangélikus, Tatár Ágnes Tekla unitárius és Majos Zoltán református segédlelkész, illetve Takó István plébános.

Péter Sándor a maga során egyszerű és közvetlen szavakkal arra biztatta a pedagógusokat – mint egykori diákjait is – hogy „ne felejtsenek el nevetni”, azaz munkájukat derűsen végezni. Kiss Imre főtanfelügyelő ezúttal „nem főtanfelügyelőként, sem felügyelőként” osztotta meg gondolatait, mint mondta, a funkciót egyszer „le kell vetni, és marad az ember.” Pedagógusként, az RMPSZ országos szervezetének alelnökeként kifejtette, a világ folyamatos gyors pörgése, a hatalmas megtanítandó anyagmennyiség mellett, igazából annak ellenére a tanítványoknak az életben is használható tudást átadni, a káoszban boldogulni megtanítani őket, ez a cél. Hogy mindeközben maguknak a pedagógusoknak is tanulni, változni kell, fejlődni kell, az bizonyos. Szabó Margit, az RMPSZ alsóháromszéki szervezetének elnöke ironikus hangvételű beszédében a sok intézményvezetőt és oktatót foglalkoztató gondokat pedzette: a tűzoltók által kért túlzó biztonsági intézkedéseket, az iskolai kirándulások megszervezésének bürokratikus nehézségeit. Hagyjanak tanítani! – kérte sok kolléga nevében, majd kitért az új tanügyi törvényre is, mely „egyesek szerint ígéretes”. Az iskolában viszont a mindennapi csodák létrejöttéhez a szeretet az elengedhetetlen összetevő, állította.

Az istentiszteleten Incze Melinda tanárnő Gál Éva Emese versét szavalta el a kollégáknak, Domokos Zsuzsa karvezető kis tanítványai Petőfihez kapcsolódó énekekkel és versekkel örvendeztették meg a pedagógusokat és a Sípos Zoltán által vezényelt Pro Musica kórus is fellépett. Nemzeti imánk eléneklésével fejeződött be az istentisztelet, ám azután egy szeretetvendégség keretében még kötetlen beszélgetésre is volt alkalmuk a megjelenteknek.

Címlapfotó: Bodor Tünde