Szentkereszty Stephanie bárónőre és a 150 éves Árvaleány-nevelő Intézetre emlékeztek

Kettős eseménynek adott otthont csütörtökön a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítóterme. Bemutatták a Szentkereszty Stephanie Emlékkönyv. A Háromszék vármegyei Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet alapításának 150. évfordulójára című kötetet, ugyanakkor megnyitották a Szentkereszty Stephanie bárónő festményeiből berendezett tárlatot.

Dimény Attila múzeumigazgató köszöntőjében elmondta, napra pontosan 150 éve indult útjára az Erzsébet Árvaleány-nevelő intézet, és a háromszéki humanitárius intézmények létesítése elképzelhetetlen Báró Szentkereszty Stephanie hathatós munkája nélkül. 1874-ban az ő ügyködésével az öregeknek is menhelyet, öregotthont sikerült nyitni, majd kicsivel később a kézdivásárhelyi Rudolf kórház megnyitása is nagyban kötődik az ő nevéhez.

Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke beszédében felidézte, a bárónő 1872-ben emelte fel a szavát annak érdekében, hogy egy megyei szintű árvaházat alapítsanak. Kézdivásárhely önkormányzata telket ajánlott fel a nemes ügy érdekében, Szentkereszty pedig személyes kapcsolatai révén komoly támogatókat tudott megnyerni, elsőként Háromszék vármegye közgyűlését, de Erdély és Magyarország számos törvényhatósága, intézménye és tehetős embere, sőt Erzsébet királyné (Sissi) is csatlakozott a kezdeményezéshez. Egy év alatt annyi pénzt sikerült összegyűjteni, hogy 1873. október 12-én megnyithatta az árvaleány-nevelő intézetet.

A tanácselnök köszönetet mondott Bálint Olgának, a Kovászna megyei gyermekjogvédelem kézdivásárhelyi kirendeltsége igazgatójának, amiért nem csak minden évben megszervezi Szentkereszty Stephanie emléknapját, hanem az emlékét is ápolja, hiszen a bárónő meghagyta az utókornak, hogy a halála napján minden évben illő módon emlékezzenek meg róla. Tamás Sándor megosztotta a közönséggel, hogy a héten fejezték be a gyermekotthon udvarán található kápolna – a bárónő végső nyughelye – teljes felújítását, hamarosan pedig egy hálaadó szentmisét is fognak ott tartani.

Bálint Olga beszédében Szentkereszty Stephanie szociális munkásságát méltatta. Elmondta, a bárónő mindössze 29 éves volt, amikor közéleti munkához kezdett. „Személyes tulajdonságai, rendkívül megnyerő modora, fizikuma, műveltsége és éles elméje, igazi humánus, mélyen érző lelke csodálatot váltott ki mindenkiből” – fogalmazott. Szigorúan követte az általa létrehozott intézmények külső megítélését és nagy hangsúlyt fektetett a belső rend fenntartására. Az akkori intézmény elsődleges célja volt, hogy a védelmébe fogadott árva lányoknak ne csak kenyeret és ruhát adjon, hanem a társadalom hasznos és munkás tagjaivá nevelje őket.

Az igazgatónő elmondta, az általa vezetett intézmény a történelem viharait túlélve, megálmodója misszióját folyamatosan követve élte meg a 150 éves kort. „Ezt az intézetet az emberszeretet hozta létre és tartotta fenn ilyen hosszú időn át, és merem remélni, hogy mi, a mai örökösök a kötelességünkként vigyázzuk az utódintézetet továbbra is” – mondta Bálint Olga, hozzátéve, hogy személyesen is hálás azért, hogy 43 éven át vigyázhatott, őrködhetett a ránk hagyott értékek fölött.

Tóth Szabolcs kutató, a kötet szerkesztője felidézte a 2013-ban, a Szentkereszty-emlékév alkalmából megjelent első kiadás létrejöttének körülményeit, majd ismertette a könyvben olvasható kilenc tanulmányt. Az emlékkönyv bemutatja a Szentkereszty család és Stephanie életrajzát, a bárónő különböző kezdeményezéseit, képzőművészeti tevékenységét, végrendeletének elemzését, a kézdivásárhelyi Rudolf kórház történetét, illetve a jelenleg is létező Kórház Alapítványt és Szentkereszty Stephanie Egyesületet. A bővített kiadásba bekerült egy névjegyzék és egy helynévmutató, ami elsősorban a kutatók számára lehet hasznos, illetve a Szenkereszty család zágoni-, illetve árkosi ágának családfája is tanulmányozható – emelte ki a szerkesztő.

Dimény Attila a kötetben megtalálható, a Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet alapítását és első harminc évét bemutató tanulmányát ismertette, míg Pénzes Lóránt történelemtanár a bárónő testamentumáról szóló tanulmánya kapcsán osztotta meg gondolatait a hallgatósággal, kitérve Szentkereszty Stephanie alapítványi tevékenységét is.

Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet igazgatója, a bárónő képzőművészi munkásságát, illetve a női képzőművészet történetét ismertette. Elmondta, intézményként különleges lehetőségük adódott arra, hogy férjével, Szebeni Róberttel végigjárják azokat a templomokat, ahol Szentkereszty Stephanie oltárképei megtalálhatóak, és ezekről fotókat készítsenek a reprodukciókhoz. A kiállításhoz a kézdivásárhelyi múzeum hét Szentkereszty-festménye kiegészült a zágoni plébánia, a kantai plébánia és a Szentkereszty Stephanie Alapítvány által adományozott képekkel.

Az esemény könyvdedikálással zárult, a kiállítás november 12-ig látogatható.