Csütörtökön nyílik meg a felújított Székely Nemzeti Múzeum

Két nappal a felújított Székely Nemzeti Múzeum hivatalos megnyitója előtt múzeumlátogatással egybekötött sajtótájékoztatóra került sor az intézményben, mely szabályszerűen pezsgett még a tárlatok építési munkáitól. Az épületet körülvevő kert, mely dendrológiai parkká lépett elő, az ősz színeiben méltó társa volt a felújított épületnek, mely Sepsiszentgyörgy ékszerdoboza lett. A múzeumi sétán Vargha Mihály igazgató, képzőművész és az intézményt fenntartó, a felújítást megpályázó megyei tanács elnöke, Tamás Sándor kalauzolta az újságírókat.

A Kós Károly által tervezett múzeum építése 1912-ben fejeződött be, és bár részleges beavatkozásokra a hetvenes-nyolcvanas években sor került, ilyen léptékű munkálatra eddig nem volt példa – tekintett vissza a 111 éves épület múltjára Tamás Sándor az új kapu előtt.

„Kós Károly a székely nemzetet reprezentáló épületet akart – és a múzeum az lett”, hangsúlyozta a tanácselnök. A székely nemzet múzeuma helyi vagy környékbeli munkaerővel és anyagokkal készült: az alapfal és a lábazat őrkői kőből van, a tégla Prázsmárról, a cserép Bodokról, a fehér márvány Gyergyószárhegyről származik, a faanyag a kommandói és zabolai erdőkből került ki. Örvendetes módon helyi cég, a sepsiszentgyörgyi Baumeister kft. tervezte és kivitelezte a felújítást, az építkezés ellenmérnöke pedig maga Vargha Mihály volt.

A Regionális Operatív Program keretéből finanszírozott teljes körű felújításra 2017 májusában szerződtek, a kivitelezési szerződést 2021 júniusában írták alá, a munkálatokat 2022 végére fejezték be. Összeségében a renoválás 24,7 millió lejbe került: uniós forrásból származik 16,9 millió lej, Kovászna Megye Tanácsa 7,8 millió lejjel járult hozzá. Ez jelentősen nagyobb összeg, mint az elején előre volt látva (5 millió lej), de sok el nem számolható költség adódott, magyarázta Vargha Mihály és ilyenkor a Megyei Tanács segített, hogy a munka haladjon.

Indulás a kaputól

A kaputól indultunk, mely szintén Kós tervei szerint készült. Elhaladtunk Csereiné Zathureczky Emilia mellszobra előtt, aki a múzeumot Imecsafalván alapította meg 1875-ben. Körbesétáltunk a parkban, mely „a felújítás egyik legnagyobb nyeresége”: 1600 fajta növényt fogadott be, ahogy azt Herczeg Ágnes tájépítész, Kós Károly rajongója elképzelte. Róla és e fontos munkájáról korábbi cikkünkben részletesen írtunk. A múzeumkert számos új elemmel gazdagodott, lett egy amfiteátruma, üldögélésre csábító padjai, képzőművészeti alkotások talapzatjaként is szolgáló kőpárkányai, de van egy középkort és Szent György lovagot megidéző játszótere is. „A legfontosabbnak az találtuk, hogy legyen egy élő múzeumunk – hangsúlyozta Vargha Mihály. Nemcsak az ismereteiket bővítsék itt, hanem a szabadidejüket is kellemesen töltsék el az emberek”.

A főépület hátánál levő egykori múzeumőri lakások, melyek eddig irodaként szolgáltak, most múzeumpedagógiai foglalkozásoknak, illetve a természetrajzi kiállításnak adnak majd helyet, illetve épület egy restaurátorműhely és kazánház is helyett kapott egy régi épület helyén. Az irodák elköltöztetésével mintegy 30 %-kal nőtt a kiállítófelület. Az adminisztrációnak meg egy szuvenírt áruló üzletnek később egy külön épületet húznak fel majd a múzeum területéhez csatolt romkertben. Szép új elemei a parknak az Éltes Barna szobrász által kőből faragott ivókút, a Zakariás Attila építész tervezte kopjafatartók. Nagyon sok apró munkálat (pl. a feliratok elkészítése) még várat magára, a megnyitóra nem lesznek készen, hiszen nagyon rövid volt az idő arra, hogy újra berendezkedjenek az épületben és annak udvarán – mentegetőzött az igazgató.

Betértünk a termekbe

Sétánkat a múzeum történetét illusztráló teremben folytattuk, ahol a Mérföldkövek nevű kiállítás látható majd az egykori igazgatók falmagasságú portréi között, és a több mint 300 éves, felújított zabolai szárnyasoltár előtt megnyílt az egykor kápolnának szánt tér is, mely sokáig el volt zárva a nyilvánosság elől. Itt majd meg is esketik az exkluzív vallási szertartásra, helyszínre vágyó párokat,” mondta Vargha Mihály, nem titkolva, hogy az ebből származó bevétel nagyon jól fog majd a múzeumnak. Itt szimbolikusan egy-egy tárgy jelzi azt is, hogy hány részlege van az intézménynek: néprajzi, természetrajzi, archeológiai, képzőművészeti, történelmi gyűjteménye is jelentős.

Innen az 1848-49-es szabadságharcnak szentelt terembe megyünk, ahol majd a megnyitó és a múzeum fő attrakciójának számító, Géniuszok a hősök mögött című tárlat lesz látható. Itt még fúrtak-faragtak. A szembenlevő teremben kapott helyett Gyárfás Jenő monumentális festménye Gábor Áronról: itt Tamás Sándor dióhéjban előadta az ágyúöntés, illetve Gábor Áron ágyújának izgalmas történetét Megtudhattuk, hogy 1906-ban az akkori Rudolf-kórház udvarán találták meg a földbe ásva, egyébként ezt a harcokban bevetni már nem volt ideje Gábor Áronnak. A kézdivásárhelyi városházáról került a két világháború között a Székely Nemzeti Múzeumba, majd 1971-ben Bukarestbe a Román Történelmi Múzeumba, és több évig tartó tárgyalás után került vissza Szentgyörgyre.

Vargha Mihály szerint ezúttal „nem felmutatjuk, hogy Gábor Áron mekkora hős volt, hanem megmutatjuk, hogyan sikerült hőssé válnia. Hiszen egyedül csak két ágyút tudott önteni Bodvajban, de Túróczi Mózes kézdivásárhelyi öntöműhelyében sikerült a kolerajárvány idején 70 ágyút önteni a „semmiből”. Ezt a hallatlan erőfeszítést mutatjuk fel, feltéve a kérdést: meg tudnánk-e ma ezt ma csinálni, képesek lennénk-e ilyen összefogásra?” – mondta az igazgató.

Sétánk utolsó állomása a torony volt, melyet korábban egy zsúfolt raktárszobából lehetett volna megközelíteni, de gyakorlatilag lehetetlen volt: a toronysipka alatt félméteres guanót találtak a munkások. Most tiszta és gyönyörű az ácsszerkezet, de sajnos a látogatóknak nem lehet a tornyot megnyitni, azt a terhelést nem bírná el.

Mást és másképpen, mint eddig

„A múzeumok megöregedtek, a legtöbb múzeum a nyolcvanévesekhez szól – magyarázta Vargha Mihály, hogy miért és hogy kell megújulnia egy múzeumnak. Most meg kell nyerni a tizenéveseket, és azt nem úgy kell, hogy én sírok Gábor Áron ágyúja előtt és várom hogy ő is sírjon velem, mert nem fog. Multimédiás tartalmakkal kell megfogni a fiatalokat és kell egy kicsit játszani velük: például egy egy interaktív táblán fel kell majd öltöztetniük egy férfiaktot huszárnak vagy honvédnak. Ez próbára teszi a tudásukat is. Ha nyernek, kapnak egy szép katalógust. Most kell megfertőzni a gyerekeket múzeummal. Akkor lesz majd hova visszatérjenek, visszakívánkozzanak, mondván, hogy olyan jókat játszottunk itt…” mondta az igazgató.

A múzeum megnyitása több szakaszban történik: október 26-án délelőtt az erdélyi és anyaországi partnerintézményeknek a vezetői számára, majd délután a publikumnak is megnyitják az intézményt. November 8-ára azoknak a román múzeumoknak a képviselőit hívták meg, akikkel együttműködött eddig a Székely Nemzeti Múzeum, illetve a Központi Fejlesztési Régió munkatársait is várják.