Egymás megismerésével lebonthatók a generációk közötti falak

A „boomerektől” a Z generációig minden korosztály magára ismerhetett az MCC által szervezett minapi előadáson. Gergely Orsolya szociológus, a Sapientia EMTE oktatója a Generációk a görgetés évszázadában címmel tartott bemutatójában mesélt a nemzedékek közötti különbségekről, kihívásokról és átfedésekről.

A sepsiszentgyörgyi Fidelitas Hotel konferenciatermében tartott előadás elsődleges célja az volt, hogy a különböző korcsoportok megismerjék egymást. Nem azért, mert idegenek lennének egymás számára, sőt, az eltérésekkel mindenki tisztában van, érzékeli őket, éppen ezért jönnek létre az előítéletek is. Abban viszont nem mindenki hisz, hogy ezeket a szakadékokat át lehet hidalni, hogy a többi nemzedék jellemzőinek, nézőpontjainak megismerésével közelebb lehet kerülni egymáshoz és le lehet bontani azokat a bizonyos falakat, amelyeket sokszor akaratlanul húznak maguk és mások köré az emberek.

Gergely Orsolya szerint kulcsfontossága van annak, miként viszonyulnak egymáshoz a különböző korosztályok, ugyanakkor nem biztos, hogy mindenkire igazak az adott kor sajátosságai. „Ahhoz, hogy jobban együtt tudjunk élni, dolgozni, talán nem baj, hogy kicsit jobban látjuk azt, hogy adott generációkhoz tartozó fiatalok és idősebbek hogyan és miért viselkednek, gondolkodnak, döntenek úgy, ahogy. Nyilvánvalóan az, hogy ki mikor született, nem zárja őt be egy fiókba, nagyon sok függ az ember habitusától, mennyire szeretünk új dolgokat tanulni, milyen környezetben mozgunk.”

Baby boomerek, a stabilitás hívői

Az I. világháború (1914-1918) előttiek a veteránok, a két háború között születettek pedig a csendes generációhoz tartoznak. A boomerek a II. világháború (1939-1945) utáni időszakban születtek, a kollektivizálás, az erőltetett urbanizáció és iparosítás korában. Törekszenek a biztonságra, ragaszkodnak a stabil munkahelyhez és nagyon fontos számukra a presztízs. Ők a jelen emberei, arra fókuszálnak, ami most történik, és hálásak azért, amit kapnak, mert tudják, hogy lehetne sokkal rosszabb is. „Egy olyanfajta értékvilágot szeretnének megőrizni, ami számukra nagyon fontos, de a többi nemzedék számára nem annyira értelmezhető” – részletezte a szociológus. Kihívás számukra, hogy megtalálják az egyensúlyt a saját és a mások érdeke között, és hogy optimalizálják az egójukat.

A rendszerváltás nyertesei és vesztesei

Az X generációhoz az 1960 és ’79 között, a szocializmus idején született nemzedék tartozik. A fiatalkorukat a privatizáció és a magánszektor kiépülése jellemezte. Ők az elsők, akik be tudnak épülni a munkamigrációba, ugyanis a családok férfitagjai ekkor indultak el először külföldi munkákat keresni, elsősorban Magyarországra. A fiatalok és nők csak a kétezres évek során lépnek be ebbe a vándorlásba. Ebben a periódusban kezdődött el a digitalizáció is, ezekhez tartoztak a közösségi médiaoldalak elődei is, mint például a Yahoo Messenger és az IWIW, amelyekkel ez a korosztály már megismerkedhetett. Jellemző rájuk a szorgalom és a racionalitás, a rendszerváltás nyerteseivé vagy veszteseivé váltak, attól függően, hogy ki milyen szociális hálóval rendelkezett, milyen élethelyzetben és életkorban következett a váltás, milyen tanulmányokkal és képzettséggel rendelkezett – ezek ugyanis döntő tényezők voltak a folytatásban. Emellett az X csoporthoz  tartozóknak adatott meg először, hogy új karriert kezdjenek építeni, megismerni, ennek tudható be az is, hogy ők voltak a digitalizáció megalapozói is. „Az X generáció nagyon munkamániás, ők azok, akik végre úgy érezték, hogy »eljött az idő«, végre az lehet, amit akarnak. Ezért a legnagyobb kihívás számukra a munka és a magánélet közti egyensúly megteremtése. Székelyföldi léptékben mérve pedig előnyös is az, ha az ember szeret és akar dolgozni, a kérdés az az, hogy meddig bírjuk” –  fogalmazott a szakember.

Ezredfordulósok, a reformkor gyermekei

A következő nemzedék már demokráciában nőtt fel, fő életeseményeiket a globalizáció korában élték meg, a jelenleg 29 és 43 év közöttiek tartoznak ide. Munkába lépésükkor a 2008-2010-es gazdasági válsággal küzdöttek, ezzel együtt viszont egyre szélesebb körben kezdett el terjedni a felsőoktatás, valamint a technológia is rohamos fejlődésnek indult, így ebben már sokkal jártasabbak voltak, mint az elődeik és ők azok, akik először használják a Facebookot mint közösségi médiafelületet. „Az Y generáció mondja ki először, hogy dolgozni kell precízen és elszántan, de csak akkor, ha megkapja érte a megfelelő fizetést, s nem csupán csak azért, merthogy a munka nemesít” – mesélte az előadó, és hozzátette, hogy ez a mentalitás a Z nemzedékben csak egyre erősebb lesz. Teljesítményorientáltak, nagyban motiválják őket az anyagi javak. Az Y az a korcsoport, amely nehezebben tud kötődni a munkájához, közösséghez, a boomerekkel ellentétben, így a legfőbb kihívás számukra a mély, érzelmi biztonság megteremtése.

Akik pihenni is szeretnének, nem csak dolgozni

A Z generáció technológiai szempontból a legkompetensebb, ugyanakkor számukra a globális migráció is teljesen magától értetődő. A szociológus ismertette, hogy a felmérések alapján erre a nemzedékre hatottak leginkább a koronavírus világjárvány társadalmi szintű következményei, mert éppen ekkor voltak abban az életkorban, amikor ki kellett volna építeniük a szociális hálóikat, kapcsolataikat. A háborúk és terrorcselekmények ennek a korcsoportnak jelentenek leginkább szorongásforrást, abba a korba születtek bele, amikor már bármi megtörténhet, beleértve a negatív eseményeket is, emiatt csökken a biztonságérzetük. A közösségi médiát illetően a Z  jelen van Facebookon, de nem használja azt, sokkal inkább az Instagram képmegosztó platformot részesíti előnyben. Az 1995 és 2010 között születettek jellemzője, hogy csakis azt teszik, amiben hisznek, kényelmesen érzik magukat a virtuális világban, mobilisak és önképzők, ugyanakkor válogatósak is a munkával szemben.

„Talán nem olyan nagy baj, hogy megérkezett egy olyan generáció, aki egyensúlyt akar tartani a munka és a pihenés között. Építő jellege lehet annak, ha megtanuljuk egymástól úgy a munka etikáját, mint a pihenés kultúráját” – fogalmazta meg Gergely Orsolya, aki szerint a mai fiatalok számára nem „büdös” a munka, egyszerűen nem feltétlenül akarnak beállni egy olyan mókuskerékbe, ahol sokkal fontosabb a pénz, mint a személyes kiegyensúlyozottság. Ennek a korcsoportnak viszont rendkívül nehéz érvényt szerezni az etikus magatartásnak, az igazságnak, ami megfogalmazódik bennük és nehezebb számukra egyszerre egy dologra fókuszálniuk. Utánuk következnek az Alfák, a 2010 utáni nemzedék, amely jelenleg is kialakulóban van.

Médiahasználati különbségek

Bár motiváció és embertípus kérdése is, általában elmondható, hogy a tömegkommunikációs eszközök használata eltér a különböző nemzedékek esetében. Míg a Z előszeretettel néz YouTube-ot, de szinte teljesen mellőzi a tv-t, addig a boomerek továbbra is csak a televízióból informálódnak és nem igazán használnak internetet. Az Y generáció abszolút Facebook-hoz kötött továbbra is. Míg számukra még mindig az asztali számítógép a meghatározó, addig Z generáció főleg okostelefonnal, laptoppal, táblagéppel csatlakozik rá a különböző felületekre.

A digitális világtól azonban el is lehet zárkózni, de nem mindegy, hogy gazdasági hatás vagy egyéni döntés eredményeképpen történik-e meg. A szociológus a magyarországi szakember, Buda András didaktikus felosztásával szemléltette a folyamatot, miszerint különbséget kell tenni digitális remeték, felfedezők, nomádok, vándorok, telepesek és honfoglalók közt. Ez a kategorizálás a különböző élethelyzeteket és hozzáállásokat jelképezi: a remetéknek nincs saját számítógépük, mobiljuk, és nincs is rá szükségük; a nomádok birtokolják ezeket az eszközöket, de nincs otthon internet, valószínűleg inkább a munkához használják; a nomádok már interneteznek, de bizonytalanul, keresik a helyüket; a telepesek viszont már az információs társadalom ideális polgárai, könnyedén boldogulnak az online, digitalizált világban, szívesen mutatják meg online magukat; a honfoglalók pedig hajlandóak napi 24 órát is a virtuális térben tölteni, a legmagasabb szinten digitalizálódott csoport. A gazdasági tényezőkön túl személyfüggő azonban az, hogy ki melyik csoporthoz akar tartozni.

„Azt gondolom, hogy mindannyian nyerünk azzal, ha mindegyik korcsoportnak esélyt adunk. Bár nagyon különbözőek vagyunk, meg lehet érteni egymást, meg lehet keresni a kapcsolódási pontokat és minden generációnak van nagyon sok értéke, amelyet érdemes egymás hasznára fordítani” – zárta előadását Gergely Orsolya.