A világ ködében máig ragyogó hajnalcsillag

Egy régi vágású székely embernek az ideális hitvesről alkotott eszményképe nagyjából úgy néz ki, hogy az folyamatosan lesi férjeura rejtett és kimondott kívánságát, minden kalandjában, hóbortjában társául szegődik, teljes mértékű odaadásról tesz tanúbizonyságot, és ha hosszabb időre kell nélkülöznie, gyászruhában várja hazatértét, miközben vezeti a gazdaságot, neveli a gyerekeket, és eszébe nem jutna másra vetni a szemét. Nos, ha hisszük, ha nem, II. András magyar király és a Bánk bánból jól ismert Gertrúd lánya, Erzsébet éppen ilyen volt, de nemcsak emiatt került a szentek sorába.

Máig rejtély, hogy ha a magyarok Szent Istvánig pogányok voltak, miként magyarázható az, hogy a dinasztiák közül az Árpád-ház, vagy ha úgy tetszik: a Turul-nemzetség adta a legtöbb szentet a világegyháznak. Erzsébet a királylányok közül harmadik a sorban, és már 13. században a három legnépszerűbb szent között tartották nyilván. Ennek ellenére még a születési helyében sem lehetünk biztosak, a kutatók többsége Sárospatak mellett teszi le a garast, mások szerint Pozsonyban vagy Óbudán jött világra 1207-ben. „A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, és e világ ködében úgy ragyogott fel, mint a hajnalcsillag” – írta életrajzában, 1237-ben Heisterbachi Caesarius ciszterci szerzetes.

Anyja után a németek is magukénak vallják (Heilige Elisabeth von Thüringen), no meg azért is, mert négyéves korától Wartburg várában nevelkedett. Történt ugyanis, hogy egy középkori német költeményben Klinstornak nevezett erdélyi mágus, aki a monda szerint egyetlen éjszaka alatt képes volt Eisenachba repülni, ott a csillagokat vizsgálva megjósolta: „tudjátok meg, hogy ezen az éjszakán a magyar királynak leánya születik, kinek neve Erzsébet lészen; szent életű lesz ő, s őt szemelé ki az Isten e tartomány jövendő urának feleségévé.”

A vér nem hazudtolta meg magát

Türingia ura, Hermann gróf nyomban követeket menesztett II. Andráshoz, egyrészt hogy meggyőződjön a királylány születéséről, másrészt hogy – a jóslatnak megfelelően – eljegyeztesse a fia számára, és később a kor szokásainak megfelelően az udvarába vitette, hogy szokjon hozzá az ottani életvitelhez. Erzsébet azonban sosem tudta elfogadni, magáévá tenni a számára idegen elveket, szakásokat, apai felmenőitől örökölt természeténél fogva jobban szeretett szilaj paripákon lovagolni, mint mondjuk udvari körtáncot járni.

Szent Erzsébet ábrázolása a padovai Szent Antal-bazilikában.
Fotó: santantonioterni.it

Emiatt is jutott később a számkivetettség sorsára. Ugyanis miután szeretett férje, Lajos hatévnyi tényleges házasság után, 1227-ben elhunyt, a sógora – bár korábban fogadalmat tett, hogy szükség esetén megóvja, megvédi őt és három gyermekét – nemcsak a várból, hanem még Türingia tartományából is kiűzte Erzsébetet, és megbüntette azon alattvalóit, akik segíteni merészeltek rajta. A húszéves özvegyet ugyanakkor megfosztotta vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől – innentől kezdve az üldözések, megpróbáltatások, megalázások szakadatlan sorozata vár rá.

II. Frigyes császár házassági ajánlatát visszautasítva inkább belépett a ferencesek világi rendjébe, és többé nem vetette le magáról a szürke csuhát. Kizárólag a szegények és a betegek pártfogolásnak szentelte életét, még a házába is beengedte a leprásokat, forró imái folytán csodás gyógyulások következtek be. Miután három nappal előtte megjövendölte saját halála időpontját, 1231. november 17-én, 24 éves korában tért vissza Teremtőjéhez.

Szent Erzsébet emlékezete

Erzsébet még a legegyszerűbb gyermeket is egyenrangú társnak tekintette, mindenét a szegényeknek adományozta, enni adott az éhezőnek, inni a szomjazónak. Árvaházat, kórházat, a szegények számára menhelyet alapított, a nőket fonni tanította, négy napig temetetlenül hagyott holttesténél vakok, bénák leltek gyógyulást. Így magától értetődő módon már négy évvel a halála után, 1235 pünkösdjén szentté avatták, és hozzáfogtak a ma is álló marburgi Szent Erzsébet-templom építéséhez.

A világegyház egyik legnépszerűbb női szentje a feleségek, fiatal anyák, özvegyek, a ferences harmadrend és a szeretetszolgálat, a karitász pártfogója. Templomok, kápolnák, menhelyek, képzőművészeti ábrázolások, zene- és irodalmi művek őrzik emlékét. Többek között a Kézdivásárhelyen éppen 150 évvel ezelőtt báró Szentkereszty Stefánia kezdeményezésére alapított árvaleány-nevelő intézet vagy a gyergyószentmiklósi, ma is fungáló öregotthon is az ő nevét viselte, viseli, a Gyulafehérvári Caritas a napján szokott a szegények számára gyűjtést szervezni.

Ha megrázza pendelyét

Erzsébet napját a régi magyar egyház piros betűs ünnepként tartotta számon, mígnem Mária Terézia kérésére a pápa 1754-ben meg nem engedte, hogy misehallgatás után a hívek „szolgai” munkát végezhessenek. Ez oda vezetett, hogy hamarosan teljesen köznappá vált, és így is maradt a 19. század második feléig. Miután ugyanis Ferenc József császár és magyar király mindenki által közkedvelt feleségét, a legendás Sissit is Erzsébetnek hívták, névnapja valóságos ünnepnek számított az Osztrák-Magyar Monarchiában, a halálát követőn pedig például az iskolák szünnappal áldoztak emlékének. Így aztán nem csoda, hogy a 20. század közepéig az Erzsébet volt az egyik legnépszerűbb női név Háromszéken.

A népünk körében iránta érzett mélységes tisztelet jele lehet, hogy semmiféle gyarló szokás nem kötődik a napjához, sőt, vele kapcsolatos közmondást sem találni, bár gyermekjátékainkban olykor emlegetik Szent Örzsébet asszonyt. Mivel azonban november 19-e körül általában megváltozik az időjárás (hideg után enyhülés, enyhe időt követően lehűlés várható), egy-két regula azért rögzült a régiek emlékezetében. Erzsébet megrázta a pendelyét – szokták mondani, ha éppen havazik, és az gyakorta előfordul, vagy: „Szent Erzsébet napja tél erejét szabja; Erzsébet, Katalin köddel virágozik.”

A gazdák szerint amilyen Erzsébet, olyan lesz a karácsony. Nos, ez alapján arra lehet számítani, hogy idén az angyal szánon hozza a karácsonyfát!

Nyitóképünkön Székelyszenterzsébet mai református temploma, melynek helyén a középkorban Szent Erzsébet-templom állt.

Fotó: facebook.com/szekelyszenterzsebet